Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

13S

Paul királyról, ki a filiszteusok elleni hadjáratban esett el, és a filiszteusok által a zsidó nép csúfságára Betszán városa kőfalára függesztetek ki, ez mondatik: «Fölkelének mind az erős férfiak és egész éjjel ménének és elhozák Saul testét és fiai testeit a betszáni kőfalról, és a gálaádi Jábeszbe jövének, és ott megégeték azokat. És vevék csontjaikat és a jábeszi berekbe temeték és bét napig böjtölének». {(Kir. 1. 31, 12—13).

Ezen szentírásí hely ferdítése ellen semmi kifogást nem lehet tenni, mert a zsidó szövegben elöfordűló; «vajiszefú ötham sam» másként, mint a holttestek megégetésére, nem értelmezhető; azaz világos, hogy fordult elő eset, mikor a holt- testeket a választott nép is elégette. Igen, fordult elő eset, csakhogy ennek megvolt a különös oka. Ne feledjük ugyanis, hogy a király holtteste s a többieké is már rothadásba ment át, s így nagyon kellemetlen szagot terjesztett volna, ha a táborba viszik, a katonák nem nagy lelkesítésére. Hogy tehát ezt kikerüljék, leégették a rothadó izmokat és a csontokat el- takarították. Vegyük figyelembe azt is, hogy ha a király tete- meit épen temetik el, az esetleg újra exhumálható volt, s újra kiakaszthaták volna azt a filiszteusok a zsidók csúfjára vala- mely kőfalra. Hogy ez meg ne történhessék, elégették*a testet s csak a csontokat takarították el. Különben a jábesziek nem is a legjobb hírnek örvendettek Mózes népének szemében s pedig azért, mert míg Jehova törvénye követőinek vallották magokat, pogány szertartásokkal is kaczérkodtak. Könnyen meg- magyarázható tehát ezen egy érvből is, ha a többieket nem akarnók elfogadni, miért lett Saul ki vétel képen megégetve.

Asa királyról a Krónikák 11-ik könyvének 16-ik része 14-ik versében ezeket olvassuk: «És eltemetek öt sírjában, melyet magának Dávid városában ásott vala; és ágyára tevék öt, mely tele volt parázna személyekhez illő fűszerekkel és kénetekkel, melyek a kenetárusok mesterségével voltak csinálva, és megégetik rajta nagy pompával». E fordításra nézve csak az a megjegyzésünk, hogy a zsidó szövegben nem. mint az imént «vajjiszefú ötham», mi annyit jelent, hogy »megégették öt», hanem «vajjiszefú 10» van. ami annyit tesz, hogy «égettek