Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

130

fogta le. A szem leesukása után megmosták a halottakat, miről Majmonides az ismert, tudós közép-kori rabbi, a következőket írja (De luctu c. 4. §. 1.): «Szokásban volt a zsidóknál, hogy mikor meghalt valaki közöttök, a temetést megelőzőleg lecsuk- ták szemeit s ha ajkai nyitva hagyták a fogakat, egy czérna- szál segítségével az alsó ajkat a felsőhöz erősítették, hogy szét ne nyíljanak ismét. Miután pedig már a testet is megmosták, egy nyílásról is gondoskodtak, melyen át a belső részeket is eltávolítsák.» Egy másik író még azt is megjegyzi, hogy bor- hói és tojásból keveréket csinálva, azzal kenték be az elhunyt fejét. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvében a sz. Péter apostol által föltámasztott Tabítáról (9,37) is föl van jegyezve, hogy holttestét megmosták, s «a felső termekbe tevék», vagyis kiterítették. Ezt megelőzőleg azonban illatos szerekkel bekenték, körülrakták a halottat, mint ezt Asa királyról (Krön. II. 16. r.) s még több más emberről olvassuk; legnagyobb bizonyítékot nyújt azonban e tekintetben az Üdvözítő temetése, ki az evan- gelista szerint (Ján. 19,39 s köv.) mintegy száz fontnyi myrrha- áloé-vegvíték közé lett eltemetve. A fűszerekbe takart testet egy nagy lepedőbe csavargatták, de olyformán, hogy az arcz és a fej szabadon maradt, melyet egy külön kendövei takartak be. A lepedőt és a kendőt szalagokkal csavarták körül (Ján. 11,44), úgy, hogy az ily módon elkészített halott sok tekintetben az egiptomi múmiákra emlékeztetett. Ezen tény- kedésről különben Majmonides a következőket írja: «A zsidók- nál nem szabad senkit, még ha fejedelem vagy zsinagóga-vezér volt is, selyem, aranyos vagy himzett ruhákban eltemetni, minthogy ez gőgre vallana s különben is tékozló pazarlás és pogány szokás». Király és koldus tehát egyaránt vászonlepe- döbe lett örök nyugalomra téve.

A temetést megelőzőleg több-kevesebb ideig gyászolták a halottakat, a szerint, amint a helyi és korbeli szokás hosszabb vagy rövidebb időt írt elő arra, hogy a hulla a halottas ház- ban őriztessék. A pátriárkák idejében, sőt a későbbi időkben, talán az egiptomi tartózkodás idejét leszámítva, mikor bősz- szabb ideig húzódott a temetés, a halál bekövetkezte után néhány nappal takarították el a holttestet. A mózesi törvény