Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

bizonyos ideig tisztátlannak jelenté ki a halottas házat és az abban lakókat, azért igen természetes, hogy mindenki igyekezett hamar eltakarítani halottját, hogy a tisztátalanság ideje, mely alatt különféle terhek és tilalmak voltak a zsidókra szabva» mihamarabb elteljék; innen van. hogy csakhamar divatba jött az a perzsa szokás, hogy a halál bekövetkezte után majdnem azonnal örök nyugalomra helyezték az elhunytakat.

Vannak tudósok, kik azt állítják, hogy a halott, miután lehunyta szemeit, azonnal kivitetett a temető melletti épületbe, hol meleg vízzel lemosták s az ismertetett módon elkészítették, azután egy másik épületbe vitték, hol egy köasztalra helyez- vén, őrizték a temetés napjáig.

Hogy a halál és a temetés közötti időt, siralom töltötte be, arról a Szentírás több helyen tanúskodik (Sám. II. 3,31 ־ Mát. 9.23, Kir. IÍ. 1,18—27). A Szentírás történelmi könyvei- ben gyakran tétetik említés a királyok temetései alkalmával bizonyos megfüstöltetésröl, melyet némely biblia-fordítók égé- téssel adnak vissza, minek folytán sokan úgy vélekednek, hogy az ünnepélyes halottégetés is szokásban volt a zsidóknál. Erről azonban majd alább bővebben. Itt csupán azért említem föl e tényt, mert szinte elénk varázsolja, hogyan lobogtak lángok és gomolyogtak illatos füstök a magas ravatalra helyezett királyi tetemek körül.

Ezen előzményeket természetesen a temetési menet, a szer- tartás és az eltemetés követte. Ezekben részesülni nagy tisz- tességnek tartották; ha valaki ezektől meg lett fosztva, azt oly gyalázatnak tekintették, melynél nagyobb nem érhet senkit. Góliát ekképen rémítette az ellene síkra szállott Dávidot: «Az égi madaraknak és a földi vadaknak adom testedet». Dá- vid ekkép válaszolt:

«A fi liszt eusok tábora testeit ma az égi madaraknak és a földi vadaknak adom». (Kir. I. 17, 44 és 46). A próféták is azzal fenyegették a zsidók megátalkodott királyait, hogy teme- tétlenül, mint kidobott szamarak és dögök fognak a kutyák és a sasok táplálékaivá lenni. Mint más népeknél, úgy a zsidók- nál is a törvény erejénél fogva megfosztottak némelyeket a tisztességes eltakarítástól. Az öngyilkosokat pl., miután levágták

9*

— 131 —