Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

123

tartások körül, mint erről a temetési szerkönyv tanúskodik. A gyászénekeket alighanem a cziterások játéka helyettesítette.

Vannak írók (Porphyr, abst. IV. 10), kik azt állítják, hogy a szegények és a bűnösök múmiázás helyett csak a Nilus vizébe dobattak, vagy pedig az ú. n. halottak városába, mely vízzel kerített hely volt, lettek eltemetve. Nem lehetetlen, ha figyelembe veszsziik. hogy a múmiázás még a legegyszerűbb mód szerint is meglehetős költséges és hosszadalmas munka volt, s hogy ez csupán a tisztességben elhunytak előjogát ké- pezte. Szegénynek ma is kevesebb a becsülete, pedig ma a megváltás napja ragyog az égen, hát még a kényszer-munkák, zsarnokság jajjal telt századaiban. Dr. Sepp meg épen azt ál- htja, hogy a belső részek kivétel nélkül a Nílus vizébe dobat- tak, mely állítás szintén nem zárja ki azt, hogy egyes esetek- ben azokat finoman készített edényekbe is rejthették, mint a fentiekben említve volt. Megtörtént végre Egiptom földén az is, hogy a bitóra került gonosztevők a madarak által fogyasztattak el, vagyis nem részesültek temetésben. Épen József volt az, aki a királyi sütömesterröl azt jövendölte, hogy föl fogják akasztani és a madarak emésztik meg testét. Egy századdá! ezelőtt még a müveit Európában is az útonállók, 11a akasz- tófára kerültek, csak az ég madarai által lettek eltakarítva.

A múmiázásnak s a költséges sírboltoknak természetes következménye volt, hogy a halottat a temetés után sem feled- ték el a hátramaradt rokonok, hanem emlékeiket gyakorta föl- föl újították. Ez emlékek között legelső sorban említendő a «Hegy ünnepé»-nek nevezett halottak napja, mely alkalommal gazdag áldozatokkal tisztelték meg az elhúnytakat, kérlelték azon szellemeket, kiktől az elköltözött kedvesnek sorsa függött. Ezenkívül a halottak számára évente többször is hoztak aján- dékokat és áldozatokat, melyek ép oly dicsőítők és hálaadók voltak, mint azok, melyeket az isteneknek mutattak be. Való- ságos halott-tisztelők lehettek a Nil két partját lakó népek, mert halottaikhoz imádkoztak is. Thébe mellett, felső Egiptomban egyik sírban egy táblát találtak, mely pálma- és nádlevelekböl volt összealkotva; ennek egyik részén egy kacsa, másikán egy fölmetélt madár volt látható; némelyek szerint a halott szellemé-