Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
114 hogy a halottak semmit sem esznek, mindazáltal ételt szoktunk elhunytainknak sírjába hordani, hogy az ősök eljárását, ke- gyeletes szokását fentartsuk. Ez az alamizsnával állítható egy sorba, amennyiben akár csak a szegényeknek adnók a halót- tak számára juttatott osztályrészt; és Isten alamizsnánkat, lehet, elvesztett kedvesünk lelki üdvére fordítja)). Hatalmas bizonyíték ez amellett, mily súlyt kell fektetnünk néha népek szokásaira, mert ehhez hasonlót nemcsak a mai barbár népek- nél, hanem elvétve még a legműveltebb országokban is ta- pasztaihatunk. 2. Hogyan temetkeztek Egiptomban ? Az ó-korból a bibliai választott népen kívül egyesegye- dűl a titokzatos Sphynxek, karcsú obeliszkek és rengeteg gúlák földének csodálatos népe hagyott reánk oly emlékeket, melyekből a kutató régész a temetkezések módját kiokoskod- hatja. A különbség csupán csak az, hogy míg Mózes népe a szent-könyvek lapjain, addig a fáraók nemzedéke kövésetek- ben. papyrus-tekercsekben hagyta az utókorra, miként takart- tották el halottaikat. Szegény és gazdag között, mint mindig, úgy a gúlák korú- ban is óriási különbség volt, mert míg a gazdag temetése, nem számítva a tetszés szerint bővíthető és terjeszthető sír- emlékek költségeit, körülbelül 2000 forintba került, addig a szegények nagyon is szerény temetésben részesültek. Mikor Egiptom földén a családfő elhunyt, a családhoz tartozó nők, port hintve fejőkre, szétbontott, lobogó hajjal sza- tadták össze a város útczáit. Hasonlót cselekedtek a férfiak is, mikor egy nő hunyta le örökálomra szemét. A fájdalom ez első nyilatkozata után, a holttestet a balzsamozóknak adták át. E balzsamozók a nagyobb városok körül tartózkodtak és 2 1890-ben halt el Miskolczon egy sok tekintetben különös, ere- deti szokásokat elsajátított gazdag református, bizonyos Bathó, ki mi- dön leánya elhunyt, annak pompás sírboltjába jó ideig nap-nap után ételt hordatott, — melyet természetesen az oda kapott koldúsok kői- töttek el.