Hittudományi Folyóirat 2. (1891)

Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most

;1 papi osztálynak voltak alárendelve; gyógyítással is foglal- koztak.

Nem beszélnék világosan, ha röviden meg nem említe- ném, mi czélja volt az egiptomiak múmiázásának. Diodorus állítása szerint (I. 51.) az egiptomiak keveset törődtek e földi élettel, s úgy tekintették azt a hetven-nvolczvan évet, mit keresztül kellett élniök, mint valamely ideiglenes szálláson el- töltött időt, mely után az örökélet következik. Ennek az örök- életben való rendületlen hitnek tulajdonítható egyrészt, hogy oly gondosan előkészítették testöket a halál után; mert úgy voltak meggyőződve, hogy csakis akkor lehet jó dolga lelkök- nek. ha testök nem lesz a férgek táplálékává. Valamint a lélek halhatatlanságában, úgy a testek föltámadásában is erő- sen hittek az egiptomiak, s ez a másik oka annak, miért óv- ták annyira holttesteiket a rothadástól. Nem tudták ugyanis elképzelni azt. mikép támadhatna föl az oszlásnak martalékul ■oda dobolt holttest. «Sértetlenül fogod húsodat, mely egészen megvan, találni», így szól egy halotti szöveg. «Ébreszd föl, dicső múmia, idegeidet, melyek a koporsóban vannak, csont- jaid együtt vannak húsoddal, és húsod szintén a maga helyén van. Ott van fejed nyakaddal együtt; ott van szived is». Az elhunyt pedig ekképen esedezik az istenekhez: «A föld nem volna képes megemészteni engem s a boltívek sem képesek megenni engem».

Miután a holttestet átadták a múmiázóknak, ezek közöl valamelyik főbb ember kimutatta azt a helyet, hol a halott gyomrát föl kellett vágni; egy másik megtette a vágást, de rögtön elszaladt, mert különben a ׳nép és a papság közápor- ral üldözte volna, mint olyat, ki a szentnek tartott holttestet meg merte sérteni.

A további eljárás a halottnak rangja és vagyona szerint váltakozott. A legegyszerűbb mód abban állott, hogy az illető beleit kivették, agyvelejét valami görbe vas segedelmével az orrüregen keresztül eltávolították; a belső részeket czédrus- olajjal bekenték, valami olcsó fűszer-félével kitöltötték s végre az egész testet hetven napig sziksó-oldatban szárították. Szá- rítás után durva vásznakba göngyölték és a közös katakom— 115 8*