Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
mivel mindkettőnek egy Isten a szerzője, a kegyelet egyenlő érzelmével és egyenlő tisztelettel viseltetik.»1) Legújabban pe- dig a vatikáni egyetemes zsinat, szem előtt tartva a már em- lített újabb tévedéseket, bővebben megmagyarázta e tant. ״Ezen könyvéket, — mondja a szent gyülekezet — az egyház szén- teknek és kánoniaknak tekinti, nem azért, mintha tisztán em- béri erővel íratván, utólag az ö (az egyház) tekintélyével hely- benhagyattak volna; — sem nem csupán azért, mert a kinyi- latkoztatást tévedés nélkül tartalmazzák, — hanem azért, mert a Szentlélek sugallatára íratván, szerzőjük Isten és mint ilye- neket vette át maga az egyház.»1 A sugalmazottság képezi tehát a Szentírás kiváltságát, mél- tóságát, isteniségét, ez a Szentírás jogezíme az emberiség tisz- teletére, ez tekintélyének alapja. E nélkül a Szentírás is ép oly emberi könyv volna, mint bármely más, míg e kiváltság által a Szentírás könyv per excellentiam (biblia), «mennyei kincs, melyet a Szentlélek bőkezűsége adott az embereknek.» Dr. Szkkf.ly István. 1 2 — 109 — 1 Sess. IV. de can. Script. 2 Decr. de fid. cap. 2.
