Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Végh Kálmán: A holtak iránti kegyelet hajdan és most
A HOLTAK IRÁNTI KEGYELET HAJDAN ÉS MOST. BEVEZETÉS. PEBggggf] a i.A M1 nt az ABC 24—30. betűjéből alakul az a millió meg l^yj| I millió szótag. melyek segedelmével az emberiség az !ijSl^al egymással való érintkezés közben gondolatait és érzel- meit megértetni törekszik, és valamint, a változatok millió száma tulajdonképen az ABC betűire vezethető vissza, mint elemekre: épen úgy azok az eltérő szokások, öltözetek, fogalom- körök, mik az európai néptörzseket nem csupán a vad népek- töl. de egymástól is olyannyira megkülönböztetik, végső elemzéseikben a kedélyvilág és az észbeli működés néhány közös nyilvánulatából a hely, az idő és más körülmények hatása alatt fejlődtek ki, és minden életnyilatkozata neműn- kel ama közös sajátságokra, mint az emberi nem egységének hatalmas bizonyítékára vezethető vissza. Minden mást elmei- lözve, az emberiségnek csak egy közös tulajdonára mutatok reá; arra, melyről é munka szólni fog: a halottak iránt tanú- sított kegyeletre, mely az alábbiak szerint az emberi kedély közös sajátságának bizonyul be, s ennélfogva soha és sehol, mióta és míg nemünk él, nem hiányozhatott s nem is hiányoz- batik. Egy tarka kép tárul ugyan elénk, ha a népek temetke- zési szokásain végig tekintünk, nem kevésbbé változatos, mint minőt a virágos rét nyújt a szemlélőnek; de mint a rét tarka szőnyegének minden éke gyökérre, szárra, levelekre és szír- mokra bontható, ugyanígy az a változatosság is, amely a népek temetkezési szokásaiban nyilatkozik, néhány közös el-
