Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
108 látván továbbá, hogy azokat az adott körülmények közt tér- mészetes okokból megfejteni nem lehet, tehát hogy azok valódi csodák, vagy jövendölések (bölcseleti igazság), — az isteni kö- vetnek hittek, és e hitök bizonyára észszerű volt. Ámde a cső- dákat, valamint a jövendöléseket is. körülményesen leírva fentar- tották az utókornak, mely már nem saját észlelete alapján, hanem kétségbevonhatatlan történelmi bizonyosság alapján meg- meggyőződik a csodák és a jövendölések igazságáról, s ezen isteni bizonyságok által indíttatva észszerűen hisz. Az első keresztények is Krisztus és az apostolok csodái által meggyőzve hittek: az evangélisták és az apostolok más tanítványai írásba foglalták a keresztény tant azon bizonyító- kokkal, (motiva credibilitatis) együtt, melyek őket meggyőzték és hitre bírták, s ugyanezek a bizonyítékok a történelemből megismerve ma is mindenkit meggyőzhetnek azon csodákról és jövendölésekről, melyeket Isten a keresztény kinyilatkozta- tás mellett, tehát a szent-könyvek sugalmazottsága, a hagyó- mány és az egyház tekintélye mellett is müveit. Ha tehát Isten küldöttei által: a Szentírás vagya hagyó- mány szerzői által arról tanúskodik, hogy a Szentírás sugal- mázott könyv, ez állítás igazságának bizonyítékai a csodák és a jövendölések, melyek az isteni követek küldetése mellett ta- núskodnak. Már pedig a Szentírás, valamint a hagyomány szava a szent-könyvek sugalmazottságát félreismerhetetlenül bizo- nyitja, csak azzal a különbséggel, hogy míg az ó-szövetségi szent-könyvek sugalmazottsága mellett számos bizonyság van magában az ó-szövetségi Szentírásban s még több az új-szö- vetségiben, addig az új-szövetségi szent-könyvek sugalmazása leginkább a hagyományra és az egyház 19 százados tanítására támaszkodik. Az ide vonatkozó szent írási helyek és a hagyó- mánvból merített bizonyítékok minden dogmatikai és szent- írástani tankönyvben feltalálhatok. Az egyház kezdet óta számtalanszor hangsúlyozta a szent- könyvek sugalmazottságát; így a IV. karthagói (398. évben), a 11. konstantinápolyi (553.), a flórenczi (1438.) sa trienti zsi- nat. Az utóbbi e tárgyról következőleg nyilatkozott: «A szent zsinat úgy az ó- mint az új-szövetség minden könyve iránt,
