Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
102 Azonkívül e nézet, valamint Lessins nézete is, ellenkezik a vatikáni zsinat határozatával. E zsinat kimondotta,1 hogy «az egyház e könyveket (t. i. a Szentíráshoz tartozó vala- mennyi könyvet) szenteknek és kánoniaknak tartja, nem azért, mintha csupán csak emberi erővel írattak és azután az ö te- kintélyével helybenhagyattak volna, sem pedig csak azért, mert a kinyilatkoztatást minden tévedéstől menten tartalmazzák: hanem azért, mert a Szentlélek sugallatára íratván, szerzőjük Isten s mint ilyenek adattak át az egyháznak». Itt is all az! hogy ha a Szentlélek emberi könyvet utólagosan helybenhagyna, és szentesítene, az isteni tekintélyű, csalhatatlanul igaz könyv lenne, de sugalmazott könyv nem volna. Tekintélye ugyan egyenlő volna a sugalmazott könyvével, de e mögött maradna méltóságra nézve. A katholikus egyház tana az isteni meghatalmazásról kő- zépúton halad a felsorolt téves nézetek között. Betű szerinti sugalmazást nem tanít. A betűk, az írásjelek minden bizony- nyal a szerzőéi. Ép úgy a szerzőnek tulajdonítandók a szók. Csupán oly helyeken, hol a szerző alkalmas szót nem talált volna, vagy ahol a szerző azt, amit Isten sugallatából leírt, talán még maga sem értette, lehet feltételezni, hogy listen a szók megválasztására is befolyt. Kétségtelen tehát, hogy a sugalmazás csak a tartalomra terjed ki, de a tartalomnak minden részére kiterjed, úgy annak anyagi részleteire, mint logikai részeire: minden fejezetére, sőt versére; úgy valláserkölcsi, mint profán tanaira. Szükségképen ki kell terjeszteni nemcsak a valláserkölcsi tartalomra, hanem még a profán tartalomra is legalább az úgy nevezett negativ sugalmazást, amennyiben Isten a szent- szerzőt még ezekben is minden tévedéstől, hamis állítástól megóvta. Mert ha az ihletett szerző ilyen dologban bármily csekély tévedést követett volna el, mivel a szent-könyvek isteni müvek, e hibák is első sorban Isten rovására esnének s meg- ingatnák a szent-könyvek tekintélyét hit és erkölcs dolgában is. Ha egyszer a Szentírás tisztán profán dologban is tévedne, 1 Sess. III. cap. 2. de revei.
