Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
rozást, ö indítja írásra. Ez azonban nem zárja ki, hogy külső alkalmak és körülmények is be ne folyjanak a könyv írására. Itt az isteni gondviselés a külső körülményeket csak eszközül használja fel arra, hogy általuk az írót írásra indítsa. Azon- kívül írás közben Isten ad a szent-írónak kitartást és akaratot, hogy amit a sugalmazásból megtud, azt úgy, amint Isten terve követeli, leírja. De az ihletés Isten befolyása föképen az értelemre, ennek természetfölötti megvilágítása. E természet- fölötti megvilágítás először is oly igazságok tudatát ébreszti az észben, melyeket az író magától épen nem tudna; sőt. természetfölötti közlés (kinyilatkoztatás) által vele minden közreműködése nélkül is közölhet ismereteket. Másrészről az értelem e megvilágosítása tisztázza a szerző természetes fogai- mait, s megóvja a tévedéstől azok leírásában, amiket termé- szetes úton tudott. Világos ebből, hogy az inspiratióval szemben a szerző önállósága különböző fokú lehet. A kinyilatkoztatásnál a szerző csak a természetfölötti közlés elfogadó alanya. A positiv in- spiratiónál Isten mintegy beléönti az igazságot az ember értelmébe, hogy ebből folyjon a könyvbe — mint Haneberg elmésen megjegyzi1 ■— mintegy beleheli (inspirálja) vagy bele- helyezi (eingeben) a szerző leikébe, úgy, hogy a szent-író előbb maga gondolja azt, amit leír; a gondolatok Isten értelméből az ember lelkén keresztül és nemcsak kezén keresztül jutnak a papírra. Innen magyarázható meg, hogy az ihletés nem zárja ki az öntevékenységet, a kutatást, a források tanulmányozását, a tapasztalást és a fáradozást. így értjük azt. amit Makk. II. 2. 27. olvasunk, hogy a munka a szerzőnek nem könnyű volt, hanem sok fáradságába, virrasztásába és izzadságába került. Minthogy a szent-írót Isten indítja írásra, ö adja neki a gondolatokat s vezeti azok leírásában, azért a sugalmazott műnek tartalmát tekintve, fő és tulajdonképeni szerzője Isten : 1 Geschichte der biblischen Offenbarung. Vierte Auf]. Regensburg 1876. 858. lap. «Hittudományi Folyóirat» 1891• >
