Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
98 ámde az alak. a kifejezések, az irály, mint a szerző egyéni sajátságai megmaradnak ott. ahol azok a sugalmazott tarta- lomra befolyással nincsenek. Az inspirált műnek tehát két szerzője van: Isten és az ember. Istené a tartalom, az emberé rendszerint, bár nem mindig, az alak: szóval föszerzö Isten, másodrendű szerző az író. Azért bár minden szent-könyv tulajdonképeni szerzője Isten, — névszerint a Szentlélek, mégis joggal beszélünk Mózes könyveiről, Izaiás, Jeremiás, Ezekiel. Dániel könyveiről. — sz. Máté, Márk. Lukács, János evan- géliumáról. Ha szabad a dolgot hasonlattal megvilágítanunk, a sugal- mazás hasonló a megtestesüléshez. Miként Krisztusban az isteni és az emberi természet egy isteni személyben van egye- sülve, úgy a sugalmazott könyvben is az isteni jelleg az emberi jelleggel egyesül, úgy hogy mind a két jellegnek megmarad- nak tulajdonságai: az isteni jelleg a lényeg, — az emberi elem a külső alak. A sugalmazástól különbözik a csalatkozhatatlanság. Mind a kettő megegyez abban, hogy a Szentlélek-Istennek terme- szetfölötti hatása (assistentiája) bizonyos emberre. Csakhogy míg a sugalmazás positiv jellegű, addig a csalatkozhatatlanság vsak negativ jelleggel bir. Míg amaz új igazságokat közöl, vagy legalább régi igazságokat új, természetfölötti szentesítéssel lát el, addig a csalatkozhatatlanság csak a már változatlanul meglévő kinyilatkoztatás sértetlen és hamisítatlan megőrzésére vonatkozik. A természetfölötti igazságközlésnek tehát négy fokozata van. Első foka a kinyilatkoztatás, midőn Isten valamely igaz- ságot olvképen közöl valakivel, hogy az illető teljesen szenve- dőlegesen. befogadólag viseli magát vele szemben. Isten beszél — belső megvilágosítás által, szóval, jellel, látomás vagy angyal által, — az ember csak hallgatja. Ili az isteni működés foka legnagyobb, az emberi közreműködésé legkisebb. — Második fokozat a positiv sugalmazás, midőn Isten az író elméjébe oly igazságokat önt, melyeket az annakelötte nem ismert, s talán sohasem ismert volna meg, de úgy. hogy az író ezen igazsá- gokat leikébe felveszi, s mintegy saját lelkén átszűrve teszi
