Hittudományi Folyóirat 2. (1891)
Dr. Székely István: A szent-könyvek sugalmazásáról
rad, mely képtelenségekben hisz. hogy a kinyilatkoztatásban hinni kénytelen ne legyen. Nem tudjuk, vannak-e oly rationalisták, kik az előbbi tévedésektől mentek s mégis rationalismust vallanak. Mi azt hiszszük, hogy minden rationalista titkos anyagelvi, pantheista vagy deista: ámde az tény, hogy sokan vannak, kik legalább nyíltan nem akarják Isten létét s gondviselését tagadni, de ennek daczára rationalisták. Ezek, ha az Istenben és Gond- viselésben való hit náluk nem puszta tettetés vagy önámítás, a legnagyobb következetlenségben szenvednek. Mert ha van Isten. 11a Isten a világgal és az emberekkel törődik, ha Isten szent, bölcs és jó, akkor teljes lehetetlen, hogy közömbös legyen az iránt, vájjon ezen teremtményei ismerik-e az igaz- Ságot vagy nem, jót müvelnek-e vagy rosszat, boldogok-e vagy szerencsétlenek. De ha Isten teremtményei, s különösen eszes teremtményei iránt érdeklődik, akkor épen mivel bölcs, szent és jó, velők érintkezésbe lépni is hajlandó; s mivel minden- ható, az érintkezés reá nézve lehetséges is. Teliét nemcsak nem lehetetlen, hanem igenis valószínű, hogy Isten az ember- nek kinyilatkoztatást adott s vele viszonyba lépett. Hogy a dolog valóban így történt, azt csak a kinyilatkoztatás tényé- bői tudjuk. Ami különösen a suyalmazást illeti, semmi ok nincs annak lehetőségét tagadni, feltéve, hogy valaki Isten létét és gond- viselését megengedi. Nincs akadály sem Isten részéről, sem az ihletett ember részéről. Isten, ki az ember egész lényének, tehát lelkének is teremtöje, nem vesztheti el- befolyását reá, miután megteremtette, s nem volna Isten mindenható, ha nem volna képes az emberrel akár közvetetlen belső befolyás által, akár külső jelek által ismereteket közölni s öt azok leírá- sára indítani. Nincs nehézség az ember részéről sem. A ki- nyilatkoztatás néha külső ,jelek által is történhetik. Már pedig, hogy az ember külső jelek útján gondolatokat és isme- reteket képes befogadni, azt magunkon és másokon naponkint tapasztaljuk. De a sugalmazás rendesen belső, közvetetlen ismeretnyerés; azonban az ilyen sem lehetetlen az emberre nézve. Rendes körülmények között ugyan az emberrel ismere
