Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

dig kultiválta, kezdve Krisztustól, megalapítójától, egész a legújabb időkig. Sőt épen azon időkben, melyekre nézve az egyházat elkorcsosodással, ellanyhulással vádolják ellenei, t. i. a reformácziót közvetetlenül megelőző időkben, ez az anvaszentegyháznak leginkább szívén fekvő ügyei közé tar- tozott (177—182. 1.). És ha valamikor csökkent a lelkesedés a katechetika iránt, az nem erre az időre, hanem a XIX. szá- zad első felére esik (238. 1.), de a legújabb időkben ez a csorba is helyre lett ütve (242.. 1.). Ezeket a szerző fokról fokra bőven és igen szépen kimutatja. Különösen érdekessé teszi Sch. müvét az is, hogy úgy katholikus, mint protestáns részről a katechetika körül elért vívmányokat (Mayer, Weisz, Gobi, Probst — Zezschwitz) összegezi és érdemlegesen meg- vitatja. A katechetikának magának a történetén kívül felette érdekessé teszi ezt az első részt a katechumenek vázlati be- mutatása, mit a katechetika történetével párhuzamban, kar- öltve ad elénk a szerző. Megtudjuk ebből, hogy az egyház már a legelső századokban súlyt fektetett nemcsak a felnőtt proselyták hitbeli kiképzésére, de a gyermekek katechizálá- sara is. Ez ősidők óta minden korszakon keresztül az egy- ház anyai gondjai közé tartozott s a katechumenek — a testre nézve felnőttek — hitre nézve szintén gyermekek lévén, tejjel tápláltattak (sz. Pál), mint a kik a keményebb ételt még meg nem bírják; vagyis a leggyengébb gondoskodás tárgyai voltak, a kiket methodice, tehát catechetice készítet- tek elő a keresztény hitre. Ma nekünk — írja Schöberl — sokkal könnyebb dolgunk van, mert mi már megkeresztelt gyermekeket tanítunk, qui habent virtutem fidei infusam, kikben az isteni malaszt működése a mi fáradságunkat meg- könnyíti; másrészt a mi gyermekeink keresztény családban, keresztény szokások és keresztény mindennapi életben nőve- kedvén, sokkal fogékonyabbak a keresztény igazságokra. Ezek után a katec-hizálandók mai állapotára s ezzel kapcsolatosan a katechetika mai fejlettségi fokára tér át, melyet egész a legújabb korig kísér.

A második részben (254—429. 1.) még mindig fel-feltünik a történetbúvár. Mint említettük is, ezt egészen a katekizmus

— 791 —