Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

790 —

történetével, bonczolja és elemzi a katekizmus fogalmát és kiterjedését s tárgyalja a methodikát is.

Felosztása a mily praktikus és kitűnő, oly egyszerű. Az első rész a katechetika történetét világítja meg a követ- kezö alfelosztással : a katechetika Krisztus Urunk kezében, az apostolok terjesztésében és az azt követő időszakokban : az első keresztényeknél, a középkorban és az újkorban. Hogy miért vette föl a katechetika keretébe annak történetét is, és hogy miért tette azt első résznek, azt nagyon találóan indokolja a következőkben: A történelem, mint mindenben, a katechetikában is az élet mestere. Fölösleges a katechetika terén mindenféle újítások után kapaszkodnunk, e helyett inkább tekintsünk az egyház kétezer éves múltjába s tanul- juk meg, minek tekintette azt Krisztus Urunk, az apostolok és az anyaszentegyház. A második rész a katekizmusnak van szentelve. Schöberl főleg arra helyez súlyt, hogy minden intézetnek az illető növendékekhez mért katekizmusa legyen. Igyekszik a katekizmus nagy fontosságát kimutatni s ellene van a theologikus előadásoknak a gimnáziumokban és felső népiskolákban, ez a katekizmus czélját inkább hátráltatja, mint előmozdítja. A harmadik részt a methodika képezi. Ennek fö jellemzését röviden a következőkben adja: a ka te- cheta tanító, pásztor és pap. Ezen háromféle hivatalához mérten adja meg a megfelelő három irányú methodikát.

Az első rész — mint mondottuk — a katechetika törté- mimét tárgyalja. Ez teszi a legfényesebb különbséget Sch. müve és az eddig megjelent katechetikus munkák között. Mikor az ember a tudós szerző fejtegetéseit olvasta a katechetika történelmének fontosságáról annak jelen állapo- tában való alapos megismerésére nézve, szinte csodálkozik azon, hogyan történhetett az, hogy eddig arra oly kevés súlyt fektettek. A történelmi fejlődést sehol sem szabad mellőznünk. Minden tudomány értékét annak történelmi fejlettsége s ezen fejlettség alapján való tökéletesedése adja meg, a katecheti- kai tudomány e tekintetben is bátran a többi tudományok sorába állhat. Ezerkilenczszáz éves történelmi múltja van és Sch. szépen kimutatja, hogy az egyház ezen tudományt min-