Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

\ יי’ '־; :י ". ‘־י>

— 83ד —

rium közben való áhítatért minden papnak mindennap isme- telten kellene «ex totis praecordiis suis» Istenhez folyamodni.

6. Minthogy azonban mind a mellett észrevétlenül némi felületesség, elhamarkodás és áhitatlanság lopódzik be ima- jába, szabályul tűzi ki magának, bizonyos időközökben, kivált ha élénkebb tudatára jő annak, hogy már jól megy a dolog; az úgynevezett examen conscientiae particure-t alkalmazni, feltevén magában, hogy bizonyos időn át (egv-két hétig) különös figyelemmel fog lenni arra, hogy az Officium-ot jól végezze (digne, attente ac devote, et in unione intentionis Jesu Christi) és naponta megújítja e szándékát, forrón esdve az Úrhoz a jó ima kegyelméért; minden elkövetett hibáért bizonyos penitencziát ró önmagára, este pedig a lelki ismeret megvizsgálásakor nagy súlyt fektet e pontra. Talán megteszi ilyenkor azt is, hogy térden állva mondja el az Officium-ot, és talán, ha egyedül van, fenszóval, hangosan imádkozik. A siker ez esetben még tökéletesebb.

Ilyetén gyakorlás után ismét visszatér a rendes kerék- vágásba.

Mindenki helyén valónak fogja ítélni, hogy ily behatóan vitattuk az Officium jó végzését. 11a meggondolja: hogy itt oly imáról van szó, mely naponta végzendő, mely annyi időt vesz naponta igénybe, mely ha helyesen és jól végezzük, annyi áldást hoz az imádkozóra, és az egész egyházra, mely annyi érdemet szerez: ha meggondolja, mekkora a lucrum, cessans és a damnum emergens, ha nem jól végzi. Oh mily bűnös terhet vesz magára a pap, a ki egy hosszú életen át napról napra vétkes hanyagságot követ el e téren ! rá illik az apostol szava: «Thesaurisas tibi iram in diem irae et revela- tionis justi judicii Dei!»

Mily szívreható atyai szép szók ezek 1 Mintha leikéből^ szíve mélyéből szedte volna azokat! — nemes gondolkozású egyének cselekvésének szabályozására a legnemesebb indo- kokat hozza fel. Megengedi az emberi gyarlóságot és fájlalja azt; de nem korholja durván gorombasággal, hanem, a bajt ismerő atya módjára, megadja a kellő óvszert, ha lappangva közeledni látja a bajt. Ily intés fog; ily szózat felemel és