Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

784 —

nemesít. Az ember sóhajtozva, de nem lesújtva elmélkedik az olvasottak fölött.

Szerzőnk azután bevezeti az új-misés papot első állomá- sara, fejtegeti paptársaihoz és a hívekhez való viszonyát, sok megszívlelésre méltó dolgot hoz fel, sok jó tanácscsal szolgál (131 — 168. lapig.)

A további részben (169—331. 1.) nyilvánul aztán a szerző apostoli szelleme, szól a szószékről, annak méltóságáról, fon- tosságáról, a tiszteletről, melylyel a pap a szószék iránt visel- tessék, intést ad, hogy a pap a szent-beszéd elkészítése előtt és után imádkozzék és mielőtt fellépne, Istennek ajánlja magát és a híveket is, hogy valóban Isten igéjét hirdesse. Megtanít mint kell a szent-beszédet megszerkeszteni, elmondja, hogy egy káplán, kinek nem volt épen kiváló tehetsége, elragadóan szónokolt, úgy hogy messze vidékről jöttek a hívek öt meg- hallgatni; már hétfőn délelőtt leírta jövő vasárnap tartandó beszédjét, zsebbe tette: ha beteghez ment, visszajövet és más- kor is, ismételten elolvasta a kész beszédet, javított rajta, elmélkedett tárgya felett és vasárnap nagy hatással mondta el. Később e káplán városban működött, és egyszerű szónok- latával igen tetszett. Jó, apostoli szellemű pap volt.

A 216. I. kezdi a gyóntató lelkiatyának szánt apostoli intéseit, szól aztán a betegek látogatásáról: aranyos jó taná- csókát ad a hitoktatóknak; és végre az istenitiszteletet, a közös ájtatosságokat, jámbor társulatokat tárgyalja. Minden; a mit mond, mintha a Szentírás ezen szavainak magyará- zata volna : «Non quaerit quae sua, séd quae Jesu Christi».

A püspöki szerzőnek nagy tapasztalata van a lelkipász- torkodás terén; a mit mond, azt megérlelte volt az élet. Gyöngyigazságok, a miket saját papi életének útjain lelt, tárul- nak itt az olvasó elé. Nemcsak ajánlom, hogy igen sok lelki- pásztor olvassa e könyvet, de kérem is lassan olvasni e köny- vet; ne túl sokat egyszerre.

Püspökömtől, mikor felszentelt, egy könyvet kaptam ajándékba; a b. e. föpásztor sajátkezüleg azt írta bele : «In memóriám ordinationis in presbyterium». Jeles könyv, drága emlék, szent ereklye az nekem. Igen ajánlom a nmlgú püs-