Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Babik József: Konkolyirtás a nyelvészet terén

KONKOLYIRTÁS A NYELVÉSZET TERÉN.

Mint a legszebb búzavetés közt is feltetszik a konkoly: úgy az irodalom terén is akad elég szabálytalanság, mely az ember nyelvérzékét ugyancsak megkínozza. Sokan azok közül, kik a tollat forgatják, megfoghatatlan könnyelműséggel kap- nak fel egy-egy újdonsült szót vagy kifejezést, mely szokat- lanságánál fogva tetszetős színben tűnik fel elöttök s nem gondolnak azzal, hogy valamint a magyar gyomor nem ve- szi be — vagy csak nagynehezen — az osztrigát s más ilyen külföldi különös csemegéket: úgy a helyes nyelvérzék sem tűri meg a külföldi szólásmódok szolgai majmolását. Sokan igazán olyanok e téren, mint a divat rabszolgái. Utá- Hozták a legnevetségesebb szokásokat, vegyük pl. csak a női kalapdivatot, nem törődve azzal, hogy némelykor egész más- kara színben tűnnek fel s jobban illenék fejükre a régi divatú, magyaros főkötö vagy aranyos párta . . .

De most veszem észre, hogy ha tovább folytatom, divat- tudósító lesz belőlem; pedig ez nem szándékom. Két kon- kolyt akarok kigyomlálni egyházi irodalmunkból, mely hova- tovább nagyobb terjedelemben kezd elhatalmasodni.

Elvétve azelőtt is előfordult néhanapján a betartani ige a megtartani értelemben ; de mióta a febr. 26-iki szerencsétlen rendelet ellen megindult a tiltakozások és felszólalások folya- mata: mindig sűrűbben szúrja az ember szemét a tiltakozá- sok és felszólalások szövegében éktelenkedő betartani szó.

Sokan persze azon téves felfogásban leledzenek, hogy a betartani sokkal hathatósabb és erősebb kifejezés, mint a megtartani. Nézzünk csak szeme közé e csodabogárnak s azután kössünk a talpa alá útifüvet!

Az igekötöknek mint minden nyelvben, úgy a magyar- ban is nevezetes szerepük van az alapige értelmének módo- sításában. Vegyük csak ezeket: beáll a tél, kiáll a templom elé, sok szenvedést kiáll stb. Sőt a magyar nyelv e tekintetben túl- tesz a többi nyelveken, oly sajátos fordulatokat tudván az