Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
672 Ezen elv szerint az egyházi ékesszólás ismerete meg- szereztetik, megtartatik és tökéletesíttetik. 1. A szeminárium- ban megszereztetik, 2. az élet nagy iskolájában megtartatik és 3. ugyanitt tökéletesíttetik. 1. A Szeminárium. Az egyházi ékesszólástan egy hosszú élet komoly tanulmányainak méltó tárgya; a tanulmány alapját rakja le a szemináriumi oktatás. Helyes és termé- szetes, ha itt adatnak elő az egyházi rhetorika szabályai és törvényei, mert itt ezeket a tanulni vágyó és lelkesedni tudó ifjú elme, kedély és szív könnyen elsajátítja. Az ifjúkornak van legnagyobb szüksége szabályok és törvények ismeretére, hogy azt az erő túlcsapásaitól óvjuk, a természetellenesre, a keresettre, a frázisra, az üres, dagályos szóhalmaz sikertelen és veszélyes kísérleteire figyelmeztessék. Arra valók a szabályok és a törvények, hogy a keresetlennek, a természetesnek felismerésére vezérlő fényül szolgáljanak, hogy ezeket a szónok öntudatába átvinni segítsék, hogy az előadás alkalmával az igazságok az öntudatból természetes keresetlenséggel folyjanak.. «A szép művészet alkotásaihoz az anyagot a nagy szellem szolgáltatja, ezt feldolgozni s alakba önteni egyedül az iskola által képzett tehetség képes.»1 A szemináriumban állíttatnak az ifjú szemei elé az egy- házi ékesszólás ideáljai; itt keltetik tevékenységre a nemes ösztön az ideálok utánzására ; itt van a kezdő szónok első szárnypróbálgatásának helye; a túlcsapongás szárnyait a tör- vények elömutatott világa itt még könnyen és fájdalom nél- kid perzseli le. A mit a kezdő szónok próbabeszédeibe, el- méje fényével megvilágítva, kedélyén és szívén felmelegitve letett, ezen eszmék helyességét vagy helytelenségét a tanár tapasztalása próbakövén mutatja ki. Az ifjú képzelem inkább czifra, mint ékes jelzőket használ mintadolgozatain, ezeket könyörtelenül kitörli a tanár nyugodt keze, de nem a nélkül, hogy azonnal nemes ízlésre való mintákat ne tartana az ifjú szeme elé. Itt tanulja meg azt is, hogy a ki a szerénységet felszólas Kant: Kritik der Urtheilskraft. 180. Hettingernél Aphorismen 7.
