Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete
666 suet, ki életének feladatává tette sz. Ágostont tanulmányozni, utánozni, követni, és Bourdaloue. Ezek emelték az egyházi szónoklatot a nagyság ama fokára, melyen őket az utókor felül nem múlta s alig érte el mai napig. Az egyházi szónoklat történelme igazolja tehát, hogy az egyházi beszéd emelkedése és sülyedése mindenkor egyenlő lépést tartott az egyházi szónoklattan elméletének művelésével vagy elhanyagolásával. 6. Az egyházi szónoknak hivatása, hogy az Istenről, a keresztény vallás dogmáiról és erkölcstanáról ne csak vi- lágos, tiszta fogalmakat öntsön hallgatóiba ne csak a meg- érthetésre nézve sok tekintetben nehéz fogalmakat közve- títse: de ezek felkarolására, gyakorlati követésére is vezérelje őket. E czélből tehát ismernie kell az egyházi szónoklattan elméletét, melynek törvényei a beszéd kezelésének művésze- tét a hatás előidézésének titkait adják elő. Ha nem sérti Istennek felséges méltóságát, hogy a testté lett Igét, az Oltári- szentségben jelenlevő Jézust, oly szentségházban tartjuk, mely e föld legnemesebb féméből akként készült, miként azt az emberi agy legszebb konczeptiója tervezte s a legügyesebb kéz végrehajtotta: ha nem alázzuk meg Isten méltóságát, midőn oly templomot építünk dicsőségének lakhelyévé, mely- nek minden köve magán viseli az ember lelkitehetsége- és testi ügyességének kinyomatát: nem fogja Isten méltóságát sérteni az egyházi szónok sem, ha az egyházi szónoklattan tudományának s művészetének segélyével építi fel hallgatói kében Istennek szép templomát. Azon beigazolt állítást, hogy orator fit, hogy az egyházi szónoknak az egyházi szónoklattant ismernie, tanulnia kell, semmi ellenvetés meg nem dönti; történjék bár e tekintetben hivatkozás még a Szentírás tekintélyére is, miként azt minden időben tették és teszik, sz. Pál a szavaira hivatkozva: Non in persuasibilibus humanae sapientiae verbis.1 Maga sz. Pál a kö- vetkező versszakokban magyarázatát adja állításának, hogy ö nem emberi bölcsességet hirdet, hanen Isten szavát, ezt 1 I. Kor. 1, 17.
