Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga

tanítsák, miként kell végrendelkezniük. Inti a zsinat a híve- két. hogy ha haláluk óráját közeledni érzik, hivassák hala- los ágyukhoz papjukat; inti a papokat, hogy ha valahol ily súlyos betegről hallanak, azt meglátogassák, egyrészt azért, hogy az ily beteg első sorban lelki dolgait rendbe hozhassa, de másrészről inti a zsinat a híveket, hogy földi dolgaikat is a pap közbejöttével legjobban fogják rendezhetni. A papok- nak pedig meghagyja, hogy az ilyen hívőknek Isten egyházát emlékezetökbe hozni el ne mulasszák, hogy arról tehetségük- höz képest gondoskodhassanak. Miért tette ezt az egyház ? Azért, mert tapasztalta, hogy a végrendelet nélkül elhunyt hívek hagyatéka, mihelyt azok szemöket behunyták, hátra- hagyott holmijuk szétment, és az elveszett tárgyaknak gazdája akadt ugyan, de nem tudatott annak kiléte. És mert a papok halálánál ez leggyakoribb volt. mint talán ma is, inkább felruházta őket is az egyház végrendelkezési jog- gal. Megtörtént továbbá nálunk is az, a mit föntebb általá- nosságban említettem, hogy a papok és a hívek ájtatos hagyó- mányait vagy a végrendeleti végrehajtók hallgatták agyon, vagy a rokonok tették azokra kezöket és nem akarták azokat kiadni, úgy hogy az egyháznak ismételten kellett tiltakoznia azon kárhozatos szokás ellen, hogy az elhunyt papok ha- gyatékát. világiak ne merészeljék lefoglalni,1 sem pedig az ájtatos czélra akár papok, akár világiak által tett hagyomá- nyokat visszatartani. A ki hat hónap alatt az ilyen ájtatos czélú hagyományokat be nem szolgáltatja az egyháznak, excommunicatióval sujtatott.1 2 És hogy ez így volt, nemcsak egyházi, hanem világi törvények is bizonyítják, melyek a bitorolt jus spolii ellen voltak hozva. így az 1557-ki X. t. ez.

5. §-a így szól: «Plebanis etiam, et aliis ecclesiasticis per- sonis, cuiuscunque status, libertás sua in omnibus observetur ; ac inter alia: ne post mortem illorum, pro se occupent, aut

1 V. ö. az 1279-ben IV. László és Lodomér esztergomi érsek ide- jében tartó budai nemzeti zsinat 49. fejezetét. Péterffy, I. k. 118, 1.

2 V. ö. a fönt idézett kánonon kívül az idézett nyitrai zsinat 26. fejezetét. Péterffy I. k. 288. és 289. 11. és a már szintén 1540-ki nagy- szombati zsinat 36. tejezetének 3. §-át, Péterffy II. k. 126. 1.