Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
— 634 — Hogy mikor adatott meg a magyar papságnak a vég- rendelkezési jog? E kérdésre Péterffy idézett müvében tett kutatásaim 1 után ligy találtam, hogy az 1515-ben 11. Lajos és Bakács Tamás idejében tartott veszprémi zsinaton, mely- nek határozataiban «De testainentis» czímü határozathoz adott «Additiones» czím alatt a következőkre akadtam: «... man- datur . . . item, quod sacerdotes clerici, condentes testamen- tum disponere ■non possunt de honin intuitu heneficii acquisitis, absque lieentia: superior is bmeficiati, et in ecclesia, et dioecesi Wesprimiensi, prout jura volunt. Item, quod bona sacerdo- turn decedentium ab intestato serventur integre, et petatur auctoritas Superioris ac voluntas, quomodo de illis sit dispo- nendum.»1 Tehát püspöki engedély nélkül nem végrendelkez- hetett a pap tisztán egyházi természetű vagyonról, de piis- [)öki engedélylyel igen is végrendelkezhetett. Ez alattomban értetik. Mint láttuk föntebb, így volt ez Németországban is ugyanabban az időben, sőt így volt az egész katholikus egy- házban. Az alsóbb-rendü papság vagy «ferdot», taxát tize- tett a püspöknek, ha végrendelkezni akart, vagy a püspök- nek tartozott bemutatni végrendeletét megerősítés végett, másként érvénytelen volt végrendelete. Nálunk pedig enge- délvt kellett arra kérnie püspökétől. Ezen lényegtelen eltérésű alakiság nagy horderejű volt lényegében: de erről alább. Elég az hozzá, hogy a XVI. század elején már birt a magyar papság is szabad végrendelkezési joggal, ha mindjárt föltételhez is volt kötve. Ha az ok után kutatunk, mely ezt a magyar papságnak megteremtette, úgy találjuk, hogy a «jus spolii» adott alkalmat Magyarországon is a papok szabad végren- delkezési jogának engedélyezésére, mely miként a szomszéd Németországban, úgy nálunk is dívott a XIII. századtól kezdve. A magyar kath. egyház szintén kezdettől fogva buzdította híveit pia legatiók tételére, sőt az 1494-ben II. Ulászló ide- jében tartott nyitrai egyházmegyei zsinat 26. fejezetében1 nyíltan meghagyja papjainak, hogy a híveket a szószékről 1 2 1 Péterffy i. müve, I, kötet, 252. lap. 2 U. ö. Péterffy i. m. I. k. 289. 1.
