Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
633 2. §-ából, mely így kezdődik ; «Clerici, si testamentum condere voluerint, de iis dumtaxat, quae ex patrimonio aut consan- guineorum atque amicorum liberalitate possident, testari ac- quisiverunt, cuicunque relinquere voluerint, libera eis facul- tas a sacris canonibus impenditur; secus autem de iis, quae intuitu ecclesiae adepti sunt. Nam si etiam ea legaverint, nullum firmitatis robur obtinebunt: séd illius ecclesiae erunt, cui praefuerunt, aut in qua beneficium habuerunt; aliena enim nemo debet, neque potest alicui legare. Verumtamen cum justitia et aequitas neque humanis legibus, neque sacris ca- nonibus contravenire dignoscatur, quamvis clerici de mobi- libus, quae intuitu ecclesiae sunt adepti, de jure testari non possunt, viventes tarnen et sui compotes, aliqua de bonis ipsis, non ratione testamenti, séd intuitu eleemosynae mo- derate erogare in aegritudine constituti valent.»1 Ki ne is- merné fel ezen magyar egyházi törvényben a fentebb idé- zett egyetemes egyházi törvények szellemét? III. Sándornak a III. lateráni egyetemes zsinaton hozott és fentebb idézett törvényét, melylyel az egyház köztörvényeivel ellenkező szó- kásjogot «non improbanda»-nak mondotta ki, a nagyszom- buti zsinat szóról szóra idézi e i?-ban, midőn így folytatja: «Kt licet clerici mobilia per ecclesiam acquisita de jure in alios, pro morientis arbitrio, trunsferri non possint, consue- tudinis tarnen non est improbandae, ut pauperibus et reli- giosis locis et illis, qui viventi servi erant, sive consanguinei sint, sive alii, juxta servitii meritum aliqua de bis conferan- tur. Caeterum, ut supra dictum est, quae ex haereditate, aut artificio, aut servitio, aut doctrina proveniunt, distribuantur pro arbitrio decedentis.»1 2 Ha figyelmesen elolvassuk e zsi- nati határozatot, észreveszszük. hogy abban már a magyar papság végrendelkezési joga föltételeztetik. Annyi legalább világosan kitűnik, hogy az absolute nem volt nekik eltiltva az idézett zsinat idejében az egyházi czímen szerzett va- gyonra nézve. 1 Y. ö. Péterffy i. m. II. köt. 126. 1. 2 V. ö. U. o.
