Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
— 632 gyarországi viszonyok e tárgyban. Igaza van. Magam sem akarok ez óhaj teljesítése elöl kitérni; de az elörebocsátott egyetemes egyházi fegyelemnek és az őseinkkel szomszédos Németország részletes egyházi fegyelmének vázolására szüksé- gém volt, hogy az ecsetelni óhajtott magyar viszonyok vá- zolásában könnyítsék feladatomon. Magyarországban is, mint mástut, nem volt szabad a papoknak végrendelkezniük egyházi czímen szerzett vágyó- nukról egész a XVI. századig, tehát sokkal későbbi ideig, mint a szomszédos Németországban. Ha azonban magán- vagyonnal bírtak, pl. örököltek ad personam rokonság czí- mén (bona patrimonialia), vagy ilyenre tudományuk, szór- galmuk utján tettek szert (bona industrialia). avagy bármi más törvényes polgári czímen. tehát takarékosság czímén is (bona patrimonialia) et non superflua,, (mert hiszen a fölösleg megtakarításra és önmegtagadásra nem szorul) jutottak: az egyházi vagyon kezelését szabályozó ősrégi egyetemes egy- házi törvények szelleméhez híven, nem volt kezük megkötve az a fölött való szabad végrendelkezésben. Már az 1114 körül. Kálmán király és Lőrinc/ eszter- gomi érsek idejében tartott esztergomi nemzeti zsinat 13. fejezetében ezeket olvasom: «Episcopis, qui obierunt jam. neque ecclesiae suae providerunt. séd tantum filios suos ditaverunt, piacúit medietatem auferre, et ecclesiae reddere. Monasteria verő tabuin, in potestatem succedentis Episcopi transeant, quod ei melius fuerit visum.»1 A 14. fejezet így szól: «Si qui eorum, qui ecclesiis praesunt, rés earum dissipa- verunt. duplo restituant, si non habent, deponantur: donee emendantur.»1 2 Ki ne látná be ez idézett törvényekből, hogy Magyarországon is általános volt a meggyőződés, hogy az egyházi vagyonból semmit sem volt szabad a papoknak el- idegeníteniök sem életükben, sem haláluk esetén. De leginkább kitűnik ez az 1540-ben. I. Ferdinánd és Oláh Miklós idejé- ben tartott nagyszombati tartományi zsinat 36. fejezetének 1 V. ö. Péterffy : «Concilia ecclesiae Hungáriáé» Tom. I. 56. 1. 2 V. ö. U. o.
