Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
gyermekeikre, rokonaikra, húgaikra hagyományozzák: mégis úgy látszik, hogy ez az akkori idők körülményei miatt csak nagyon nehezen végrehajtható rendelet soha, vagy csak na- gyón kevés ideig volt érvényben; mert már az 1310-ben, azután az 1372-ben tartott ugyancsak kölni zsinatok megint csak a papok szabad végrendelkezési jogáról beszélnek. Ha- sonló szabad végrendelkezési kiváltságot engedélyezett abban az időben Balduin trieri érsek egyházmegyéje papságának ingóságaira nézve, a mit azután utódai is megadtak. Leg- világosabban szól a papok szabad végrendelkezési jogáról az 1364-ben tartott eichstätti zsinat, melyen Berthold püspök a következő egyházmegyei statútumot hirdette ki: «Ut om- nes dioecesis clerici disponendi de rebus suis mobilibus et immobiUbm et easdem donandi, testandi, legandi, vel coram duobus testibus idoneum suum testamentum condendi seu nominandi executores sui testamenti .... plena potestate gaudeant.»1 Ugyanilyeneket olvashatunk a würzburgi és a mainzi egyházmegyékből is; de olvashatunk még egyebet is a német zsinatok fenti határozataiban, azt t. L, hogy a pa- pok. bár szabadon végrendelkezhettek, de ugyanakkor, mikor végrendelkezni akartak, a püspököknek «pro defensione et manutenentia testamentorum bizonyos taxát (ferdo) tartoztak lefizetni, mint ez a mainzi, wormsi és speieri egyházmegyék- ben volt szokásos; más egyházmegyékben, igaz, nem taxálták meg a végrendelkezni akaró papot, de az ilyen egyházme- gyekben aztán ki volt kötve, hogy minden papnak végren- delete a püspök vagy ennek helyettese által jóváhagyással legyen ellátva. Miért volt az a «fendo», miért máshol a «ferdo» helyett a püspöki megerősítés? Hogy a papok tudják meg, hogy a szabad végrendelkezési jog mellett is első sorban egyházukra gondoljanak, melytől annyi jóban részesültek, és azt valahogy ki ne játszhassák. De mit beszélek én itt Németországról? Sokkal inkább érdekelnének engem — mondhatja a tisztelt olvasó — a ma1 A Hist, polit. Bl. szerint Hartzheimnél: «Collectio conciliorum Germanicorum» IV. 409.
