Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
különösen III. Incze pápa IV. Ottóval és utána II. Frigyes csá- szárral, s miután ezek e bitorolt jogról nagy nehezen lemon- dottak, kisebb fejedelmek keztek arra igényt támasztani. Majd megint az egyház kebelében ütötte fel fejét e visszaélés, még pedig nagyobb mértékben, mint valaha. A káptalanok az el- hunyt praelatus (püspök vagy apát) hátrahagyott vagyonát1 — a püspökök és apátok elhunyt papjaik hátrahagyott va- gyonát igényelték.1 2 Majd végre magok a pápák is beleestek e hibába, különösen, mikor Avignonban laktak, hogy az épen Rómából való távollétük miatt nagyon is megcsökkent jőve- delmeikben magokat kárpótolják, szintén gyakorolták a «jus spolii»-t.3 Szomorú emlékű tények ezek, melyek a XIII. szá- zadban azután a püspököket és a fejedelmeket azon meggyö- zödésre juttatták, hogy legjobb védő eszköz lesz a «jus spolii» ellen: a papokat korláttalan végrendelkezési joggal felruházni. Már II. Frigyes császár megadta e korláttalan végrendelkezési jogot a papságnak: «de bonis mobilibus mortis causa dis- ponere vei testamentum condere prout ipsorum (clericorum) saluti et animae viderint expedire.»4 Az erre következett német zsinatok mind kárhoztatták a «jus spolii»-t. mint helytelen visszaélést, és a papokat végrendelkezési joggal ruházták föl, mindenkor sürgetvén, hogy a papoknak vég- rendeleteikben kifejezett akaratuk szentül teljesittessék. Ezen fontos változással az egyházi vagyonkezelést sza- bályozó egyházi törvények feledésbe kezdtek menni és a va- gyonjogra vonatkozó római jog szabványai kezdtek irány- adók lenni, melyek értelmében az egyházi javadalmasok nem csupán haszonélvezökül tekintettek az egyházi birtokokban, hanem hűbéresekül, kik a világi fejedelmektől különféle jó- téteményekben részesíttettek. Azonfelül, hogy újabb adoma, — 629 — 1 V. ö. VIII. Bonifácznak erre vonatkozó rescriptumát. c. 40. de elect in VI. (I. 6.) 2 V. ö. Ugyancsak VIII. Bonifácznak ügylevelét, c. 9. de offic. judicis Ordinarii in VI. (I. 16.) 8 U. o. és cc. 2., 3., 4. de spoliis clericorum in VII. Decretalium libro. (III. 3.) 4 A Hist, polit. szerint: Pertznél az id. helyen 224., 226., 231. 1.
