Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga

inkább, hogy általánosan el lett ismerve úgy a világiaknak, mint a papoknak ama joga, hogy ájtatos czélra szabadon és jogosan hagyományozhatnak.1

Megvettetvén ezzel lényegében alapja a német papság szabad végrendelkezési jogának, az erre következő időben mind jobban és jobban terjesztetett az Európa szerte, melyre ismét alapot szolgáltatott az úgynevezett «jus spolii» bi- torlása.

A «jus spolii»-ról talán nem lesz fölösleges egyet-mást elmondani. Ez a cape-rape először is magában az egyház kebelében kezdett érvényesülni. Megtörtént ugyanis itt-ott püspöki széküresedés idején, hogy a papok egyet-mást el- adtak, vagy elajándékoztak, vagy elsajátítottak az árván ma- radt egyház ama vagyonából, mely az elhunyt püspöktől a régi szigorú kánonok1 2 értelmében az egyházra maradt. Hogy ez így volt, arról meggyőződhetünk a 314-ben tartott cyrani zsinat 15-ik kánonából,3 4 mely az e fajta visszaélést szigorúan eltiltja. Másutt meg a metropoliták tették rá kezüket az el- hunyt suffragán püspök hátrahagyott vagyonára, a mi ellen ismét az ugyananazon században tartott carthagói zsinat tiltakozott.1 A metropolitáktól és a papoktól kedvet kaptak a már kárhoztatott visszaélés gyakorlására a patronusok és a világi földesurak; ez ellen meg a triburiai zsinat emelte fel kárhoztató és tiltó szavát 1076-ban.5

Ezeknek példájára meg az uralkodó fejedelmek kaptak kedvet nem csak az üresedésre jutott püspökségek és apát- Ságok intercalaris jövedelmeinek lefoglalására, a mikre a «jus regalium» czímén tartottak igényt; hanem nagyon sokszor az elhunyt püspökök és apátok hátragyott ingóságait is le- foglalták a már széltiben bitorolt «jus spolii» czímén. Emié- kezzünk csak vissza, mennyit küzdött ezen jogtalanság ellen

— 628 —

1 A Hist, polit. Bl. szerint v. ö. az 1300-iki trienti zsinat 74■., 76. és 77. kánonjait.

2 V. ö. c. 34. C. XII. qu. 2.

s V. ö. e. 2. ibid.

4 V. ö. c. 48. ibid.

6 V. ö. c. 2. de success, ab intestato. (III. 27.)