Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
618 quam proprium assumere aut cognatis suis elargiri, quae Deo dicatae sunt. Quod si pauperes illi sint, ut pauperibus subministrato: non tarnen horum praetextu res ecclesiae ve- nundato.»1 A püspököknek, és a mennyiben még akkor esetleg feleségeik voltak — ez utóbbiaknak és ezek gyermekeinek magán vagyonára nézve a 39. kánon intézkedik: «Manifestae sunto privatae res Episcopi, si modo et privatas habet: ma- nifestae item sunto Dominicae, ut privatas quidem rés Epis- copus, cum moritur, quibus vult, et quomodo vult, relinquendi faeultatem habeat: neque occasione ecclesiasticarum rerurn intercidant rés Episcopi, qui nonnunquam uxores et liberos, aut cognatos, aut servos habet. Justum enim est apud Deum pariter et homines, simul ne ecclesia per ignorationem rerum Episcopi damni aliquid sustineat, simul ne Episcopus aut cognati ejus praetextu ecclesiae obleadantur: aut etiam qui ilium generis proximitate contingunt, incidant in negotia, ejusque mors implicetur diffamationibus.»1 2 3 Az egyházi jövedelem szétosztásáról, hogy abban a sze- gén vek is részesítendök, a 40. kánonban következőket olvas- hatjuk : «Praecipimus, ut Episcopus rés ecclesiae in potestate habeat. Nam si pretiosae hominum animae fidei ejus com- mittendae sunt; multo utique magis oportuerit et de pecu- niis mandátum dare, ut illius arbitratu dispensentur, neque non cum tirnore Dei summaque sollicitudine per Pesbyteros ac Diaconos erogentur in pauperes. Percipiat autem et ipse (si modo indiget), quantum ad necessarios suos ex hospitio exemptorum fratrum usus opus habet, ne quo modo ipse posteriore loco habeatur, quam caeteri. Ordinavit enim lex Dei, ut qui altari inserviunt, de altari nutriantur: quomodo nec milites unquam suis annonis arma hostibus inferant.»8 Egy pillantás e kánonokba és mindjárt tisztában va^ gyünk, hogy miként fogta fel az ös egyház az egyházi va- gyónnál való gazdálkodást és miként szabályozta azt. Az egész egyházvagyont a püspökök kezelték és osztották föl az 1 Corpus Juris Can. Coloniae Munatianae editum, a. 1773. pag. 1268. * U. a. 3 U. o.
