Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Dr. Demkó György: A papok végrendelkezési joga
619 erre jogosultak között a nélkül, hogy szabad lett volna ab- ból valamit elsajátítaniok, avagy végrendelkezniük, míg a magánvagyonuk felett való végső intézkedésré nézve teljes szabadságuk elismertetett. Az idézett apostoli kánonokban kimondott jogi elvek mind- járt megerősítést nyertek a IV. V. VI. századokban tartott részletes zsinatok határozataiban és az azon időből való pá- pák döntvényeiben is, melyek szintén tiltották, hogy az egy- házi vagyonból valami a rokonok felgazdagítására fordít- tassék, kivéve, ha azok valóban szegények voltak. Az egyházi vagyon bármi csekély részben való elidegenítését semmisnek nyilváníták. Még a püspök kezei is meg voltak kötve annyira, hogy neki is az egyházi vagyon kezelését szabályozó törvé- nvekhez kellett alkolmazkodnia mindenben, és ha elhalt, hát- ráhagyott vagyona, levonatván abból csakis magánvagyona, egészen azon egyház tulajdonába ment át, melynek élén állott. Graczián Deeretumának II. részéből az egész XII. causát kiírhat- nám ide, mely 5 quaestióban tárgyalja ezt a dolgot,de elég legyen csak egy kánont idéznem, mely így szól: «Fixum abhinc, et per- petuo mansurum esse decrevimus, ut Eppus rebus sui juris, quas aut ante Episcopatum, aut certe in Episcopatu haereditaria sue- cessione acquisivit, secundum auctoritatem canonicam quic- quid vult, faciat, et cui vult, eas conferat. Postquam autem Eppus factus est, quaseunque rés de facultatibus ecclesiae, aut suo, aut alterius nomine, qualibet conditione compara- vérit, decrevimus, ut non ín propinquorum suorum, séd in ecclesiae, cui praeest, jura deveniant.»1 Ugyanez állott az alsóbb-rendü papságra is.1 2 Ha az idézett causát elolvassuk, az ott található káno- nők értelmében még akkor az egyházmegye összes vagyona a püspök kezében volt összpontosítva. Papjait ö tartozott el- látni, még pedig állásuknak megfelelöleg tiszetességesen, azoknak a vagyonkezelésbe, avagy annak miként való fel- osztásába előzetesen semmi beleszólásuk sem volt. Idők folytán 1 V. ö.: c. 4. C. XII. qu. 5. 2 V. ö.: Quaestio 5. C. XII. sub titulo: «Testamenta verő non licet eis (scil. clericis) conficere, nisi de rebus propriis.» cc. 1—7.
