Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Dudek János: Lessing bölcs

565

és akarva vele szemben állanak; más azonban az egyház, ítélete azon emberekről, a kik róla tudomással nem birnak. Azért hiába mondatja Szaladinnal:

Akarsz-e hát nálam maradni ?

Körömbe ? Muzulmán avagy keresztény:

Mindegy! én sohasem kívántam azt.

Hogy minden fának héja egy legyen. (174. 1.)

Lessingnek ez mindegy? Hát akkor minek írta Náthánt? minek ostromolja benne oly pokoli dühhel a kereszténységet?

6. Lessing minden positiv vallástól menten szereti látni az embert, ö embert akar s neki az elég.

A természet legelső köteléke Az, melyre kérlek, később keltű békét Ne tégy elébe. — Ember légy csak, az Elég ! (144. 1.)

Annak az ó-kori embernek a kereszténység előtt, két- ségbeejtö volt állapota minden tekintetben, azért legnagyobb bölcseiben nyilatkozott, hogy az igazságot meg nem ismerheti, ha csak valaki onnan felülről meg nem tanítja. Harmatozza- tok égi magasok! ... A kereszténység roppant gyors elterje- désének egyik emberi oka épen az emberről, a társadalomról hirdetett új elveiben rejlett, melyek az embert emberré tét- ték. Hála vezette az embereket még a kereszténység ellen felállított vérpadokra is ! És Lessing most csak embert akar — békó nélkül. Mi lett volna az ember a kereszténység, ezen «jugum suave» nélkül? . . , . És mivel ö csak embert akar (hát a keresztény mi ?), azért ekként handabandázik:

Mit tesz az: a népünk?

Zsidó s keresztény tán előbb zsidó S keresztény, semmint ember ? Ah, ha benned Ismét egy olyat nyernék, a kinek Elég, hogy ember ! (91. 1.)

De ha csak ember kell nektek, hát akkor mi lesz a «sze- retet vallásából» ? Hiszen az is csak későbbi keletű békó ? . ..