Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Dudek János: Lessing bölcs

nak? Van történelmök, tani rendszerük, szerzőjük, eredmé- nyeik. Tehát mind megannyi fogható tényező; hogy volna ezekkel szemben tehetetlen az ész ? A ki ezt állítja, annak előbb azon fictióval kell élnie, hogy a vallást egyszerűen egyéni hitté, vagy holmi érzelgéssé zsugorítja. Csakhogy nem erről van szó, a midőn pl. a katholicismust és a protestantismust összehasonlítom. E két vallási rendszer a történelemé, mint akár csak Kopernik és Ptolomeus rendszere az égi testekre vonat- kozólag; azok tárgyilagos valóságok, tehát elvonandók holmi magán egyéni hiedelmek köréből.

A tévedezöt, az embert, tűrhetem, szerethetem; a tévelyt, melyet olyannak felismertem, nem tűrhetem, ahhoz jogom nincs, a tévelyt ostromolnom kell; mert csak az igazságnak van joga a létezésre.

Különben legjobb a vallási türelem híveire rá bizonyítani, hogy ők sem képesek tovább menni a frázisnál, azaz hogy tolerantiát követelnek a katholikusoktól s ők magok tani szempontból intoleransok, tehát Szász Károlylyal szólva, mű- véletlenek.

Nincs is erre alkalmasabb példa, mint a mi Náthánunk. Mintája ez az intoleráns embernek! A három gyűrűről szóló mesében nagy bölcsen türelmet hirdet, a hol theorizál egy-két lapon, de azután az egész cselekvénv folyamán, tehát 250 lapon keresztül, jaj neked kereszténység! Sőt bárki is figyel- mesen olvassa el e müvet, az teljesen meggyőződik arról, hogy e munka csakis a kereszténység elleni szenvedélyes in- tolerantiának az eredménye; azért van írva, oda czéloz min- den sora, hogy a kereszténységet kiirtsa a föld színéről.

— 560 —

Apáimnak ne higyjek annyit én,

Mint te a tieidnek ? És viszont Kívánhatnám-e tőled, hogy hazudtold Elődeidet meg, nehogy ellentétbe Jöjj majd az enyimekkel, vagy viszont ?

mondja nagyképüleg Lessing, megegyezöleg azon nagy jelle- mekkel, a kik egyképen beszélnek és tesznek.