Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

olvasása is szükséges: azért csakhamar fordításokra van szűk- ség, mivel a szöveg eredeti nyelvét, mint említettük, a nép már nem értette. A kereszténység alapjául ismeri el az ó-szövetséget, imádságokra, liturgikus felolvasásra, magán épülésre használ- ják; pedig a keresztények liturgikus nyelve is e korban a köz- nyelv; az eredeti nyelvet nem is ismerik. így tehát ök is sürgősen fordításra szorulnak. Nem minden fordítás ölel fel minden könyvet s nem mind maradt ránk.

A következőkben koruk és nyelvcsoport szerint soroljuk fel a fordításokat, az illető közvetetten után felsorolva a belőle származott közvetetteket is, valamint a fordító val- lási álláspontját is jelölve.

Legelső és legnevezetesebb a hetvenes fordítás (LXX), (mert állítólag hetvenen készítették) az egiptomi, fökép az alexandriai görögül beszélő zsidók számára; a szombati zsinagógái fel- olvasás tette szükségessé, valamint Palesztinában a khaldot; csakhogy itt irodalmi országban vagyunk, azért hamarabb foglaltatik írásba, mint ott a khald. Keletkezési kora a III. szá- zad vége Kr. e. (Ptolomaeus Lagi és Pt. Philadelphus); tehát eredetije az V. korból való. Igen érdekes világot vet e for- dítás az eredeti szöveg történetére, illetve e korbeli állapotára. Említettük már, hogy Krisztus Urunk idejéig a régi betűkkel írtak a zsidók;1 s ez az írás igen régen keletkezett az egiptomi hierarchikus írásból. Ilv írású emlékeink vannak a fönicziektöl és a púnoktól (koporsók, fölirások), a moabitáktól (Mesa király köve), a zsidóktól a királyok idejéből és csaknem valamennyi északi szémi néptől (pénzek, felírások). Lassanként két fő alakot ölt ez írás: 1. a nyugati vagy kánaáni; 2. a ke- leti vagy arámi, és ez a mai zsidó, illetve khald, vagyis quadrat-írás anyja, mai jellege már világosan felismerhető (I. II. Kr. e.). A fejlődés menete fenmaradt emlékeken (főleg cseréptányérok) kimutatható. Ezt az írást a babyloni fogság- ból hozták magukkal a zsidók a khald nyelvvel együtt és

1 A szemita írások palaeographiája még munka alatt van, leg- nezezetesebb de Vogué gróf értekezése: Melanges d’Archeologie orientale Par. 1868., az észak szémiekre nézve, és Lenormant: Essai sur la pro- pagation de !’alphabet Phenicien. Par. 1872.

— 543 —