Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

544

századokon át mindkét írást használták. A LXX eredetije a régi betűkkel volt írva; tanúsítja Flavius József (Ant. XII. 2,1.) és Origenes, ki megjegyzi, hogy Isten nevét nem fordí- tották a LXX-ek, hanem zsidóul írták a görög szövegbe, és pedig nem a mai (Origenes ideje), hanem a régi betűkkel (Sei. in Ps. 2. XII. 1104.). És még világosabb az a megjegv- zése, hogy a tau betű kereszt alakú (Sei. in Ezech. 9, 4. XIII. 802.); és ez így van a régi, de nem az újabb írásban ; ugyan- ezt bizonyítja legszebben magának a LXX-nak szöveg-kritikája, névleg a (ordítok szeme tévedése. Pl. 46, 16. LXX: 0a<roßm = *• ר־1צ Maszorah : צא ןי ; már א és ]ף nem téveszthető össze

a quadrat, de igen a régi írásban. | y ^ l~L&- ) Hasonló

tévedés megesett a zsidókon, mikor a régi írási! eredetit quadrat írásba tették át, pl. Exod. 14, 2. LXX: I7:7.ua׳.; =

1 l\ 1־

תרצההי Maszorah: 1 •תויחה ^ ^ ^ ^ ’ Azt is em־

lítettük, hogy az egyes szavak különválasztása nélkül, egy- folytában írtak előbb; maga a zsidó hagyomány mondja Mózesről, hogy az egész Thorát, mint egy szót írta le, se mondat-, se szó-szétválasztás nincs, innen olvasási különbségek támadtak, pi.שדחב יעיבשה העבשב םירשע שדחל

(Maszorah), sv tw y.7!v! sßäop.w, sßoouw xaí éixxBi rou y.r!oo;

(Lxx) = רשע םי שדחל stb. Tehát a LXX eredetije még ilyen egyfolytában írt szövegű; a Thalmud már pontosan elő- írja, mennyi közt kell hagyni az egyes szavak közt; sz. Jero- mos és Epiphanius már a végbetüket említik, (a quadrat-írásban tudniillik némely betűnek (ר2ן£ע) külön alakja van a szó végére). A szamaritán Pentateuch meglevő kézirataiban is szét vannak választva az egyes szavak közbetett ponttal. Azt is említettük már. hogy a punctatio vagy vocalisatio aránylag mily késő származású, a mi szintén eltéréseket okozott a LXX-ben is, a mint az ott felhozott példákból kitűnik.

De térjünk vissza magára a fordításra, kutassuk sorsát. Eleinte a zsidók igen nagyra becsülték, csodás, mesés erede-