Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

— 536 —

I.

Mózes öt könyve hitelességét megállapítanotok, a kritika általánosan elismert alapszabályait alkalmazva, vizsgáljuk meg legelőbb a meglevő régi kéziratokat. Természetes, legjobb volna, ha az eredeti kézirat (autograph) reánk maradt volna; ámde erről csak annyit tudunk, hogy Józiás király idejében (641—610. Kr. e.) még megvolt (Kir. 11. 22. 8.; Krón. 11. 34. 14).

A XI. században tudós zsidók (Abenesra, Maimonides, Jarchi Salamon, Kimechi József és Dávid) vándoroltak Keletről Európába, ők hozták az első kódexeket magukkal, melyek a következő századokban nagy számban lemásoltattak. A meg- levő kéziratok első hírneves tanulmányozója az angol Kennikott Benjamin (1766—80), másik de Rossi, pármai áldozár (f 1831); czéljuk a variáns lectio-k összeállítása, használtak mintegy másfélezer kéziratot. Említésre méltó még Firkovitz rabbi (1839), ki a krimi kéziratokat ismertette, de korukat nagyon fölcsigázta; Harkovy és Strack pedig a pétervári császári könyvtárban kutattak.

Két csoportba szokás osztani a kéziratokat: 1. A zsinagógái felolvasásra szánt tekercsek (Rollen, volumen), melyek perga- menre vannak írva s pontozatlan, azaz magánhangzók nélküli szövegek, de csak a liturgikus használatú könyveket tartalmazzák (Thorah,parasák, Próféták, haftarák, Megilloth). 2. A magánhasz- nálatra szánt könyvalakú (codex) kéziratok, melyek vagy a rendes quadrat, vagy azú.n. rabbinilms (kissé apróbb és czikor- nyásabb quadrat-írás) betűkkel vannak írva, pontozva, és vagy valamennyi, vagy csupán egyes könyveket tartalmaznak. Néme- Ivek még megkülönböztetik a spanyol, a franczia, az olasz és a német kéziratokat, a mennyiben az írás modorában bizonyos kü- lönbséget mutatnak. A mi korukat illeti, — és ez a mi kérdé- sünkben a fő — a legrégibbek nem előzik meg a X. századot; különben megjegyezzük, hogy némelyikét jóval régibbnek állít- ják. de nagyon erős a vita s kevés a valószínűség mellette. A kor tehát az állítólagos szerző és a meglevő legrégibb kézirat közt igen nagy.

Ámde ha megfontoljuk a szöveg történetét, kitűnik, hogy