Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége

537

a ma kezünk közt forgó szöveg sokkal régebbi korból való, mint a legrégibb kéziratok• A szöveg ugyanis ez időben, melybe a kéziratok fölvezettek, már mintegy meg van kö- vesülve s ezt az ú. n. Maszorah eredményezte : kritikai; nyelvészeti stb. jegyzetek ; a végmaszorah pedig minden könyv végén konstatálja, hány szó, betű van benne, melyik a kö- zépsö, hányszor fordul elő benne e betű, e szó stb. Alakjára nézve van szövegközi. marginal és final Maszorah. A nagy Maszorah önálló és bővebb, a kis Maszorah a szöveghez van mellékelve alul s az egyes könyvek végén. Két recensiója van : palaestinai (Európában is) és babyloni vagy keleti, de kevés az eltérés. Ez a szöveg történetének, ha a régi kéziratok korát (X—XIY, könyvnyomtatás) elsőnek veszszük, II. kora (VII—X. század); törekvése e kornak, azt, a mit az előbbi kor hagyott• megőrizni és a kiejtést (punctatio) megállapítani. Hogy az

V. században s előtte még nem volt pontozva a szöveg, bizo- nyitja sz. Jeromos fordítása (Vulgata), a görög és a szír fordítások, pl. Gén. 14,3. Maszorah: םילש — ? Thesodion : a/.7׳wv

= erdős ; Vulgata : silvestri = erdős — םיל^ ÉAuzr,-áA׳7׳z•/! (?) v. 47. 31. Maszorah: הטפל = ügy; LXX: ׳rou p'aß&o’j =

למפה — bot; [Vulgata: lectulusj; Pesito : ■ •A “־״ Gén. 49, 10. Maszorah: הוילש vזלטוה = bot —

,ללש — békés;

Vulg: qui mittendus est := הלש — aki jövendő, Onkelosz,

Lxx: ז׳־׳;•/.:!,5 ולירשא• הלש*! = kié.

A III. kor a Thalmud kora (III—VI. század.) A Thalmud mindkét része (Misnah, Gemarah) egy textus receptust tété- lez fel, mely a mássalhnngzókra nézve már változtatást meg nem enged; a tractatus szószerint ugyanis roppant aggályos szabályokat ad a hü másolás biztosítása végett. Megjegyez- zük, hogy a kiejtést (punctatio) is ezen korban kezdik meg- állapítani; a Maszorah két fent említett recensiója t. i. a Thalmud II. része (Gemara = Misna magyarázata) két récén- siójával (palaestinai és babyloni) oksági viszonyban áll; azon