Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Kováts Sándor: Mózes öt könyvének hitelessége
— 531 — mások, így keletkezett a törvénygyűjtemény (a három köz- bülsö könyv). Ugyanaz idötájt, vagy előbb járult hozzá valahogy a Dt és JE. Ezen conglomeratumba beleilleszti még a PG.-et Ezdrás; tehát a teljes Pentateuch Ezdrás Nehemiás korabeli (444). Még a különben orthodox Delitzsch Ferencz is csatlakozik e nézethez, sőt szerinte a teljes Pen- tateuch csak a III. század elejéről való; Leinecke (1884) pedig épen a II. század közepére helyezi. Valamennyinek nézetét felsorolni lehetetlen, de fölösleges is; azonban jellemzésül arra, mily szétágazók nézeteikben, ide iktatjuk P. Cornely érdekes egybeállítását. «Bármi nézetet óhaj- tasz védeni, ma már mindenre kidolgozott munkát találsz: két szerzőt óhajtasz (Tuch) vagy hármat (de Wette), vagy négyet (Hupfeld, Schrader, Nicolas), ötöt (Vaihinger, Dillmann), hatot vagy hetet (Noeldeke, Knobel), talán számtalant (Ewald); és befejezési korának tarthatod akár Józsue idejét (Kurtz), vagy Saul király korát (Stachelin), Dávid napjait (Bleek); ha Sala- mon kora tetszik (Tuch), vagy Józiás királyé (Knobel), köz- vetetlenül a babyloni fogság előtt való évek (Schrader), Ezdrás ideje (Wellhausen), a Nehemiás és N. Sándor közt való idő (Reusz), vagy az első Ptolomaeusok kora (Delitzsch Fér.), a Makkabaeusok ideje (Seinecke): mindenben találsz elődöt. És ha valamely részt vagy verset, sőt versrészt akarsz egyik vagy másik szerzőnek tulajdonítani, hasonló kedvező helyzetben vagv. Pl. Genesis 6,1—8, verséről mondhatod, hogy jahvistáé (Hupfeld) vagy: részint theokratikus, részint prophetikus szerzőtől van (Schrader), vagy: sem jahvistától, sem elohistától. hanem külön szerzőtől (Delitzsch); más helyről, pl. Gén. 7, 23, mondha- tód: elohista (Tuch, Stachelin, Delitzsch), jahvista (Noldeke, Wellhausen), csak második fele elohista (Dillmann), prophetikus (Schrader); és ha bármi okból zavarba jönnél, mondhatod : «szándékosan utánozva», vagy: «részben az elohistát követi», vagy: «elohista alapra építve», vagy: «elohista színezetet hasz- nál», vagy: «elohista szólamokkal keverve», stb.stb. Lehetetlen volna nem nevetni, ha nem oly komoly dologról volna szó, midőn azt látja az ember, hogy tudósok, kik egész életüket a bibliának szánták, a legnagyobb komolysággal így beszélnek.» 34*
