Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Huber Lipót: Jézus Krisztus emberi származása

521

mond a Krónikák I. (3, 19.) könyvének, midőn Zorobabel fiait Abiud- és Resának nevezi, mert az idézett helyen Moszollám és Hananias az ö nevök. A mi az első látszólagos ellentmon- dást illeti, azt mi épen az imént fejtegetett leviratusi házas- ság útján tartjuk megoldandónak: az ó-szövetsegi sz. iratok megfelelő származási jegyzékek adatainak összevetése alapján ugyanis az tűnik ki, hogy Salathiel Jechoniás egyik legidö- sebb unokaleányának volt fia, kit mint örökösödö leányt a törvény értelmében egyik saját törzsbeli férfia, t. i. a Náthán révén szintén Dávidtól származott Neri vett nőül, s így. noha ez volt Salathiel természetes atyja, mégis, mivel mint legidősebb, anyai öregatyjának Jehoniásnak örökségébe lé- pett, a törvény szerint Jehoniás fia, illetve unokája volt (Pölzl), kit Máté azért említ atyjaként, mert. mint ez az általa közölt egész nemzetségfából kitűnik, a hivatalosságra, a törvényszerintiségre fekteti a fösűlyt. A másik ellenvetésre ezeket jegyezzük meg: a Krön. I. 3. 19, szerint Zorobabel- nek testszerinti atyja ugyan Phadaias, Salathiel egyik test- vére volt, s így Salathiel törvényes atyja volt volna Zoro- babelnek leviratusi házasság alapján. Ámde mások, így a többi közt a tudós Patrizi1 szerint is föltehető, hogy az a Kión. I. idézett helyén Phadaias fiaként említett Zorobabel nem azonos szeméig avval, mely ugyanazon név alatt Máté és Lukács által említtetik. és Ezdr. I. 3, 2. 8. 5, 2. Ezdr. II. 12, 1.. valamint Agg. 1, 1. is előfordul s mint Salathiel fia szerepel; ha ezt elfogadj uk, akkor könnyen érthető a homonym nevű atyák fiainak eltérő neve is. Ha pedig az evangélisták és a Krön. I. könyvének Zorobabeljét ugyanazon egy személy- nek veszszük, akkor sem megfejthetetlen a fiainak eltérő el- nevezése okozta nehézség. Bízvást föltehető «a priori», hogy itt hiba, tévedés, nem forog fönn; mert józanul nem hihet- jük, hogy a két evangélista hamis nevek interpolálása által ily kézzelfogható baklövést kövessen el, s ki tegye magát az elmaradhatatlan czáfoló megrovásnak. Ha tehát itt a szemé- lyek azonosságát vitatjuk, a fiák neveinek eltérését két módon

Lib. III. Dissert. IX. c. XVI. 6.