Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány

foghatnék. Mi az istenieket nem saját fogalmaikkal, hanem csak hasonlókkal ismerjük meg, s azért értelmünket fölülhalad- ják. mert nem fogjuk föl Isten létezésének módját. Úgy áll a dolog, mint az érzékek tanúsága a tiszta ész igazságainál. Mielőtt tehát állíthatnám, hogy a Szentháromság titkában ki van zárva az állagnak, természetnek egysége a személyek három- ságával, szükséges, hogy értelmem előbb kimerítöleg ismerje, mi az isteni természet, mi az isteni személy stb. Ezen isjne- rét nélkül a fogalmak benső egyezéséről, vagy ellenkezéséről nem ítélhet, mert ezeket csak Isten tudja; joggal mondhatni tehát, hogy a titok nem képtelenség, mert nem mondható az képtelennek, a mi rám nézve nincs egészen kifejtve, épen azért, mert titok.

Az észellenesség vádja csak ott s az ellen támasztható jogo- san. a mi magát általában az ész kívánalmainak mindenben meg- felelőnek s azokhoz mértnek adja ki; nem pedig ott s az ellen, a mi maga nyilvánítja isteni tekintély által ész fölött való voltát, melynek tartalma soha emberi gondolat szüle- ménye nem lehetett volna, soha véges elme meg sem isme- rendette, hacsak Isten tudtára nem adja, s így csak az irányvesztett téves ítélet szempontjából nézve látszik észté- lenségnek. A titok általunk föl nem fogható igazság, más világból való az, mely világ igazságainak felölelésére más egyéb eszközzel nem rendelkezünk, mint a hittel. A meg- fogás érzéki dolgoktól kölcsönzött képes kifejezés, megfogunk valamely testet, midőn határait átláthatjuk, átkarolhatjuk; szellemi tárgyakra vive át, oly ismeret, melynek a szóban levő tárgy belső mivoltába való behatását annak egy alkat- része sem kerülheti ki, s azért e tekintetben csak arra nézve nincs határ szabva az ismeretben, kinek értelme végtelem maga az igazság forrása, a megtestesült igazság, Isten: ö adja elénk a titkot, melyet értelmünk megismer, de meg nem foghat, s csak a hit által érthet meg; az ész fölött van az, de nem az ész ellen. «Soha sem kell felejteni, mondja Leibnitz• a különbséget a közt, a mi az ész fölött, s a közt, a mi az ész ellen van; mert a mi az ész ellen van, az a föltétlenül bizo- nyos s elkerülhetetlenül szükséges igazságok ellen van; a mi

— m —