Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Dr. Bita Dezső: Hit, ész, tudomány

— 483 —

olyatén, ámbár szilárdabb és bővebb magvait nyeri, melye- két, hogy úgy szóljak, az ész maga saját terén, vagy már fölfödött, vagy épenséggel fölismerhetett volna, s a melyeket most a hit által is oktatva, vele született világával könnyen kifejthet, s más, ugyanazon rendbeli igazságokkal bővíthet. Az ész, ha magában homályos és ingadozó fáklya is, képes azért mégis több igazságot bizonyossággal megismerni: ha pedig a hit fényes napként kiterjeszti reá sugarait, elenyé- szik előtte azon sötétség, melyet önerejéből eloszlatni nem képes; mert ha a hit élénkebb s tevékenyebb világot áraszt is szét, mint az ész, ha fényénél fogva kellő világosságba helyezi azon mélységeket, melyeket az ész halvány fényénél föl nem találhatott, nem semmisíti meg az észt. csak átala- kítja, mint a hajnalt a fényes nap, s nagyítja hatalmát.

A hittitkokban pedig, melyek az észt fölülhaladják, ez soha sem képes benső valódi ellentmondást fölfedezni. A titok az emberre nézve oly igazság, mely esze fölött van, s azért megítélésénél csupán saját belátásából semmi bizonyossága nincs sem mellette, sem ellene, s elfogadására egyedüli indító ok a titkot kinyilatkoztató Isten tekintélye: de nem észelle- nes, mintha az ész törvényeinek positiv ellentmondana. Ész- ellenes ugyanis az, a mi nyílt ellentmondást tartalmaz, vagyis szembetűnő oly ellentétet, mely oly tárgyak közt észlelhető csak, melyekről világos, kimerítő fogalommal bírunk, s melyek egymással homlokegyenest ellenkeznek s egymást kizárják, midőn t. i. az alanyról az van állítva, a mit annak fogalma kizár, ilyen lenne a négyszögü kör, ebben az ész nyílt ellent- mondást talál, mert a négyszög és a kör egymást kizárják; ámde az ész itt sem találna nyílt ellenmondást, ha csak mind a kör, mind a négyszög alakját nem ismerné.

Megfoghatatlan tárgyban, minő a titok, a véges ész kor- látoltsága tudatában kimerítő fogalommal nem bírhatván, lehetetlen neki valamely feltűnő ellentétet fölfedeznie s meg- mutatnia, hogy az észellenes; csak az ész belátása körén fölül áll, azért, mert értelmünk véges, Isten pedig végtelen. Isten nem volna az, a mi. vagy mi nem volnánk azok, a mik vagyunk, hanem azok, a mi az Isten, ha mi öt fel31*