Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

1 ij-iLíjLiLji akíbbj u W lUiH-ini,ezzel a valóban párját ritkító szemléltető frázissal ír le: « Víz elöl, víz hátul, víz jobbra, víz balra !

Csakis több millió év múlva tűnik elő a szárazföld, még pedig óriási hegylánczok alakjában, melyek a vízből elötüne- deznek, melyeken azonban megpihenni nem lehet, még pedig azért. mert egy-egy nagyobb hullám eltakarja őket. Ezalatt a, végtelen- nek látszó tenger fenekén fejlődött a protoplasma (u. 0).

Örömmel tapasztaljuk, hogy ezeknek a chaotikus fejlő- déseknek szemlélete nem állja útját a szerző idyllikus reflexiói- nak. mert midőn több millió év múlva azt tapasztalja, hogy némely pontokon, melyek ugyan még nagyon ritkák, öt-hat láb magasságú cserjék sűrűén egymás mellett sorakoznak, és a szél által mozgattatva, susogva hajolnak jobbra, balra, nem állhatja meg, hogy e kies látványon el ne mélázzék. Jó hatással van reánk — úgymond — a cserjék e susogása. Úgy tűnik fel élőt- tünk e szünet nélküli hajlongás, mintha megszólítani akarnának és mi elmerengve képzeletünkben, e szavakat halljuk: «íme látod, élünk, susogunk, az eddigi némaságnak vége. Szeretnénk más helyet is meglátogatni, de nem lehet, le vagyunk kötve». Innét a. szünet nélküli hajlongás és susogás (u. 0.).

Ezalatt (míg a cserjék susognak, vagy míg a szerző suso- gásuk felett tűnődik ?) a. tenger fenekén a puhányokból fejlődtek az első gerinczes állatok, a. halak (u. 0.).

3-szor «több millió év múlva», mely alatt úgy az állati: mint a növényi élet nagy mértékben fejlődött, a szerző Elei- Indiából földkörüli útra indul és azt találja, hogy a száraz- föld most úgy viszonylik a tengerhez, mint egy a húszhoz. (8. I.) Több millió év múlva újból meglátogatja a földet és néhány «több ezer» évi időközben ismétli látogatásait. Látogatásai közben ráér egy kis bölcseleti elmefuttatásra, mely a bibiiá- nak azon mondatában kulminál: Ki afar ato, ve ál■ afar tosuo. (Mert por vagy és a porhoz térsz vissza) 11. 1. Meg is magva- rázza a biblia mondását, persze nem bibliai értelemben. Erre azután sokat, nagyon sokat mond a testnek halhatatlansága- röl és a következő következtetést vonja le fejtegetéseiből: «test nem hal meg soha» (u. 0.). És hogy ne legyünk kétségben az iránt, milyen az a halhatatlanság, melyet dr. K. A. a test— 456 —