Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

- 457 —

nek vindikál, előrebocsátja: «nemcsak a mindenséget uraló szellem, a lélek, hanem a, test is halhatatlana, (u. o.)

Elismerésre méltó, noha nem épen következetes dolog, hogy dr. K. A. a mindenséget uraló ezen pantheistikus szellem mellett is elfogadja a személyes Istennek, a mindenség létre- hozójának létezését, midőn a 14. lapon azt mondja: Minden- nek a kezdete, vége, intézője a láthatatlan és mégis mindenütt egy és ugyanazon időben jelenlévő végtelen Isten. Ha néhány sor- ral elöbh mindazonáltal azt állítja, (11. I.) hogy az anyag- nak . . . nem volt soha, kezdete és nem lesz soha vége, csak azt konstatálhatjuk, hogy az anyag változásánál is meglepőbb azoknak a változásoknak kaleidoskopszerü sorozata, melyek dr. Ív. Á.-nak szellemi elucubratióin visszatükröznek. Mi sem természetesebb tehát annál, ha szívünk mélyéből magunkévá teszszük a szerzőnek abbeli fohászát: «Meddig tart e változás, mikor van ennek végen ? (It. 1.)

De keressük fel a szerzőt ott, a hol elhagytuk: utazásai közben. A szerző ugyanis «több ezer év múlva» újból meg- látogatja a földet és gyönyörködve szemléli azt a roppant küzdelmet, mely szakadatlanul folyik az élet fen tartásáért. A küzdők között egy utáncs-csapat vonja magára dr. K. Á.-nak figyelmét olyannyira, hogy míg eddig rövid áttekintéssel konstatálta a föld fejlődésének mozzanatait, most az utáncsok megfigyelésének két lapot szentel és míg nyilvános szerep- lésökröl (a tigrissel való harczról) megemlékezik, belső éle- tűknek (lakásuknak) ecseteléséröl sem feledkezik meg. Honnan e szerfeletti érdeklődés?! kiált fel az olvasó. Erre a csodál- kozással elegyes kérdésre megadja a választ a következő, «az ember fejlődése» czímü fejezet, melyben a szerző egy utáncsot ősatyja gyanánt mutat be a m. t. olvasó közönség- nek. Természetesnek fogjuk tehát találni, ha dr. K. Á. ezt az utáncsot 10 év múlva meglátogatja, sőt attól tartunk, hogy akad majd olvasó, ki a látogatásnak tíz esztendeig való halo- gátasát dr. K. Á. természetszerű érdeklődésének és köteles kegyeletének rovására találja írni.

A szerző látogatása alkalmából az utáncsot nagy munká- ba ntalálja: az utáncs ugyanis sátort épít és midőn munka-