Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

455

annyival is inkább, mert dr. K. Á. a nagyérdemű olvasó kő- zönségre bízza annak a megítélését: «hogy ■mennyiben felelt meg az elélte tűzött feladatnak•, és hogy jelen müve alkalmas-e arra,, hogy az e téren nagyon is érezhető hiányt pótolja».

Dr. K. Á. a világegyetem és a föld fejlődésének törté- nelmével kezdi fejtegetéseit. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy dr. K. Á. teremtésnek nevezi a világegyetemnek és a földnek keletkezését és ezen a réven készséggel megbocsátunk neki, ha a világegyetemnek és a földnek keletkezését ezúttal nem is jelenti ki világosan az isteni mindenhatóság ténye gyanánt, de már annál kevésbbé nézhetjük el dr. K. Á.-nak azon, a Kant-Laplace-féle, a neptunistikus és a vulkanikus elméletek chaotikus összevegyítéséből teremtett érthetetlen leírást, melyet a szerző a «föld fejlődésen czímen tálal tel olvasóinak és a melynek mentségéül csak azt hozhatjuk fel, hogy a magya- rázó maga sem értette meg, a mit magyarázni akart. Annak bebizonyítására, hogy nem ok nélkül méltatlankodunk, elég lesz. ha néhányat idézünk dr. K. Á.-nak földtani tételei, illetve magyarázatai közül.

A molekulák — melyek a parányok egyesüléséből szár- maznak — tovább forogva saját központjuk körül, addig tömő- rültek, míglen a földet is mellében hordó légtömbbé képződtek; e légtömb folyton sűrűsödvén, köddé változott. A cseppfolyó tömb- ben ezzé sűrűsödött időközben a köd — fokozatosan fejlődött porszemcsék (!!) egymással tömörülve és egymásra lerakódva, lassan-lassan létesült a, kemény rész, melyet egyrészt a víz szilárd alkatrészeinek lerakódása és a többi alkatrészeknek elpárolgása, másrészt a belül folyton működő hőség mint szárazföldet hozott felszínre.

Milyen volt ez alatt a földnek belseje, azt a szerző böl- csen elhallgatja, de mintegy kárpótlásul a föld belsejének mostani állapotát írja le. A föld belseje (tí. 1.) még most is folyton mozgó és forgó, még légneművé nem sűrűsödött parányok- és molekulákból áll. Ugyanott megtudjuk, hogy a szárazföld- nek térfoglalása 350 millió esztendeig tartott, ezalatt pedig csendesen hullámzó tenger födte a föld kerekségét, mit dr. K. A.