Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Irodalmi értesítő
küldöttjének kiállít, s melyre a próféták és Krisztus többször hivatkoztak. De Isten nem cselekszik hiába. Az ész és a hit adományok, melyeket visszautasíthatunk, de ö nem veszi vissza. Ebből következik, hogy oly tan, mely ellenkezik az észszel, nem származhatik Istentől és csodákat sem hozhat föl tanának helyessége mellett. Ha ezért a jansenisták az ö elveik igazolására egy hozzájuk tartozó leány csodás gyó- gyítására hivatkoznak, akkor ez ép olyan, mint ha valaki abból a tényből, hogy az Üdvözítő Malkus fülét Gethsemani kertjében meggyógyította, azt következtetné, hogy tehát Mai- kusnak, úgy szintén elöljáróinak, kik öt küldöttek, t. i. az írástudóknak és a papoknak véleményei helyesek és szentek voltak. A gonosz szellemek beavatkozása az emberi ügyekbe. Az ördögben való hitet kétféleképen támadják meg: bi- zonyítékokkal és nevetségessé tétellel. Az ördög fölött nevetni bizonyára meg van engedve és jogosult; mert nincs oly alásüledt lény, mint az ördög. De egészen más az, ha valaki gúnyolódik az ördögben való hit és a vele összefüggő dolgok fölött. A nevetés ilyenkor ész- szerű meggyőződések ellen irányul, t. i. az igazság és a val- lás ellen. A hitetlenek iratai tele vannak ilyen untató élezek- kel, melyek mindazáltal semmit sem bizonyítanak. Ne törődjünk most az élezekkel, hanem nézzük a téve- (léseket és az álbizonyítékokat, fökép a duaiismust. A dualismus az az elmélet, mely szerint két egyenlő ha- talmú, de erkölcsi tulajdonságaikra nézve teljesen ellentétes kútfő létezik, melyektől minden, a mi van, származik. Az egyik a jó, a másik a rossz kútforrása. Ez a balga tan Zo- roastertöl és a manichaeusoktól ered, évszázadokon át tar- tóttá magát és miután néhány nagy szellemet is eltántorított, végre nagy mennyiségű vérben el fújtatott. Kérdés: ha gonosz szellemekben hiszünk, nekik hatal- mat tulajdonítunk csodás dolgok végbevitelére és a világ folyásába való avatkozásra, vájjon az is dualismus-e ? Ta- nulmányozzuk e kérdést, mely a következő négy pontot szol- gáltatja : Istent, az embert, az ördögöt és a testi világot. 29 — 449 — »HUtudomúmji Folyóirat» 1890•
