Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

módon, hogy a természeterök teljesen az ö vezetése alá ke- rülnek. Bármint álljon is a dolog, a természeterök engedel- meskednek neki. habár különben képtelenek arra, hogy pa- rancsot kapjanak és azt teljesítsék.

Ha oly csodák történnek, melyek természetfölötti ere- dete nem szembeszökő és eziránt kétséget hagynak, akkor az egyházi hatóság körébe tartozik, ezt megítélni: mert az embernek lelki üdvösségére nagyon fontos, azt meg- tudni, vájjon egy határozotl esetben kijelentette-e magát Isten vagy nem. A világ bölcsei azt tartják, hogy az egy- ház által e tekintetben követett szabályoknak egészen sem- mis eredményre kell vezetniük. Larroque, a lyoni akadémia volt rectora «Examen critique des dogmes de la réligion chrétienne» czímü könyvében (202. 1.) az összes hitetlenek nevében így szól: «Még ha meg is engednék a csodák lehe- tőségét, mégis jogunk volna kérdezni, vájjon képesek-e egy tan igazságát bebizonyítani, ha Isten az ördögnek megadja a hatalmat, hogy ugyanazt a tévely javára tegye. Erre azt válaszolják, hogy a csoda minősége a vele összafüggésben levő tan szerint ítélendő meg. Azonban ez circulus vitiosus, minthogy a csodáknak épen az a czéljuk, hogy a tan igazságát kimutassák.» Pascal (Pensées 2-e partié, art.

16.,-(-11.) mondja: «A tant a csoda szerint, a csodát a tan szerint kell megítélni.» Larroque ezért gáncsolja öt, azonban jogtalanul. Mert először nem minden körben mozgó okosko- dás téves. Másodszor az előttünk levő nem is mozog körben. Kör akkor keletkezik, ha valami ugyanarra a pontra tér vissza, a honnan kiindult, hogy azután ismét ugyanabban az irányban tovább menjen. Azonban vannak oly csodák, melyek eredetük jelét világosan magukon hordják; és vannak oly igazságok, melyek önmagokban világosak a nélkül, hogy bizonyításra szorulnának. Ily csodák és ily igazságok nem szorulnak egymás támogatására, tehát nem adnak kör okos- kodást. így valamely halott feltámasztása oly csoda, mely magán hordja eredetének bizonyítékát; mert ilyen mii nyíl- ván ugyanahhoz a rendhez tartozik, melyhez a teremtés egyéb ténye' és így csak a Teremtő által eszközölhető. Az

— 447 —