Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

— 446 —

szólnak az úgynevezett tudósok. A világ bölcsei így akar- ják a csodákat az egyetemek ítéletének alávetni és Istent szinte zavarba hozni, ki ennek daczára oly világosan mu- tatja az ö jeleit az együgyüek előtt, hogy azokat teljes fé- nyűkben láthatják, míg az áltudós az ö kevélységében meg- vakul.

Minden csodánál két dolgot kell tekintetbe vennünk; az egyik a csodálatos jelenség, a másik ennek eredete. Általában véve a csodálatos jelenségben semmi sincs, mi azt önmagá- ban véve megkülönböztetné más természeti tüneményektől. A kinek szemei, fülei, kezei vannak, az mindennel rendelke- zik, mi egy csoda észvevevéséhez szükséges. Az embernek nem kell tudósnak lennie, hogy tudja, hogy egy süket, egy vak vagy halott előtt áll, ki azután visszanyerte hallását, Iá- tását vagy életét. Eredetére nézve a tünemény csodálatos. És e szempontból vannak kétséges csodák; de vannak olya- nők is, melyek világosak, mint a nap. t. i. melyeknél a kér- déses jelenség természetes oka kétségtelenül hiányzik. A leg- zordonabb tél idején egy utazó az erdő közepén talál egy hópelyhekkel megrakott Mária-képet és a Szüzanya lábainál egészen friss rózsacsokrot; ámde a hóréteg az emberi láb semmi nyomait sem mutatja, s így nem gondolható, hogy valami üvegházból kerültek oda a rózsák. Istennek egy szol- gája nyilvános téren halotti menettel találkozik, oda lép, a halottnak Isten nevében parancsolja, kogy keljen föl, s a halott ezt megteszi, beszél és ismét él. Ez a jelenség kétség- telenül csoda. Nem kevésbbé feltűnő a mód, melyen e csoda- tevő viselkedik és mely által magát lényegesen megkülön- bözteti a természetesen működő erőktől. Minden, a mi tér- mészetes módon körülöttünk történik, nem egyéb, mint az egyik anyagnak a másikra gyakorolt hatása; a természeti tünemények közlött és kapott mozgások, melyek térben és időben léteznek. Nem úgy a csoda. A csoda megtörténik a csodatevő parancsára, még pedig rögtön és pontosan. «0 mondja és megtörténik» (Zsolt. XXX. 9), akár úgy. hogy egy közvetítő hatalom a természeti erőket aláveti a csoda- tevő parancsának, mint sz. Tamás hiszi: akár pedig oly