Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Irodalmi értesítő

— 442 —

ratlan a physikai rendben, állagi erő. mely előbb nem lé- tezett.

A hitetlen bölcseletnek, mely a csoda lehetőségét tagadja, három föalakja van : az atheismus vagy materialismus (nem létezik semmi, csak az érzéki világ), a positivismus (az ér- zékfölötti, ha olyan van, előttünk ismeretlen és megismerhe- tetlen) és a rationalismus (vannak ugyan érzékfölötti lények, t. i. Isten és a lélek, de Isten nem avatkozik a világ folyá- sába). A materialisták elvetik a csodát, mert elvetik annak okát. A positivisták azt gondolják, hogy ugyanazt az ered- ményt oly módon is elérik, ha a csodáról nem mondanak véleményt. A rationalisták elismernek ugyan egy okot, mely képes volna csodát művelni; azonban tagadják, hogy a csoda valamikor előfordulna. Renan mondja: «A physikai és az erkölcsi világ történelme mint fejlődés jelentkezik előttünk, mely okait önmagában bírja és a csodát, vagyis az öntu- datos isteni akarat közbeléptét, kizárja.» Littré: «Mi csak a physikai világot ismerjük és csak arról akarunk beszélni, a mit ismerünk.» «A meg nem ismerhető, vagyis az érzékfölötti, egy ismeretlen nagyság, mely a mi számításainkban sohasem fordul elő.» Jules Simon: «Tekintsük a (természet-) tudományt. Min alapszik? A természettörvények állandóságán.... De ha az egység, a változatlanság, az összhang annyira uralkodnak a tudományón, hogyan fordulhat elő a világban egy szeszé- lyes akarat, rendetlen mozgások, folytonos eltérések a törvénytől ?» így jellemzi ö a csodát.

A materialistákat állításunk szerint a tudomány arra tanította, hogy az érzéki világon kívül semmi nincs. A mate- rialismus nem ismer és nem is akar más tudományt, mint csak azt, melyet az érzékek és a mechanikus eszközök segé- lyével szerzünk. Ámde nem nevetséges-e, mérleggel, méterrel, nagyítóval vagy más eszközzel tanulmányozni a lelket és Istent? A materialismus értelmében a tudomány az érzék- fölöttire nézve vak, és így a materialisták ép oly kevéssé vannak hivatva a fölött ítélni, mint a vak a színek fölött.

A positivisták az érzékfölöttit meg nem ismerhetönek, tehát kétséges valóságnak tekintik. De az ember saját gon-