Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Irodalmi értesítő
HM — 440 — így az ilyen értelemben vett természeti törvény is vagy csak a tünemények sorozatát jelenti, vagy pedig azoknak oksági összeköttetését is. Az első értelemben a természeti törvény felfüggesztése csak a csodának újságára, rendkívüliségére vo- natkozhatik. Az új. a rendkívüli pedig a dolgok történeti ki- fejlődésében ép oly jogosultsággal bir, mint a közönséges tény. A második jelentménvben tünemények oksági lánczolata oly szemet vesz magába, mely nem származik az előbbiekből; ez esetben egy részt a természettörvény alól, kivétellel van dolgunk, de másrészt megint nem, 11a megfontoljuk, hogy a csodánál is a természetben működő erők szerepelnek mint másod-okok, miről azonban később fogunk szólni. Ennyit egyelőre a «természettörvény felfüggesztése» sokszor félre- értett kifejezésének valódi értelméről. A csoda egyaránt tartozik a physikai és az erkölcsi világrendhez. A physikaihoz, a mennyiben érzéki tünemény; az erkölcsihez, a mennyiben Isten nyilvánulata és oly lények számára történik, kik képesek megismerni az erkölcsi világ- rend szerzőjét. A mennyiben már most a csoda a physikai világrendhez tartozik, annyiban egészen rendkívüli valami: de az erkölcsi világrendben a csoda egészen lényeges, előre- látott, rendszeres szerepet játszik, a mennyiben az ember vallási nevelésére szolgál, és csak annyiban rendkívüli, a mennyiben nem mindennapi. Az ember vallási nevelésére szolgál a csoda, a mennyiben az ember igazán vallásos csak a kinyilatkoztatott vallás által lehet, mely pedig csodákon alapul. A csoda■ megismerhető volta. A csoda oly esemény, melynek szerzője egyedül Isten lehet, mert létesítése felülmúlja a természet erejét. Meg kell itt jegyeznünk, hogy természet alatt nemcsak a teremtett lények összessége értendő, hanem a lények sajátságai, a lényekben levő erők minősége és mennyisége is. Ily módon értelmezve e szót «természet», még e két tételt is meg kell engednünk: 1. minden tünemény valami októl ered; 2. lehetséges, hogy két különböző, egy magasabb és egy alacsonyabb erő, közös
