Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Babik József: Egyház, szentegyház, anyaszentegyház
— ■425 — Ez általános jelenségek vizsgálata után térjünk át a részletekre, melyek közt nem egy érdekes nyelvészeti adattal fogunk találkozni. Anyaegyház, alakjára nézve némileg hasonló az anyaszent- egyházhoz, azonban teljesen különböző jelentésbeli árnyéklattal bir. E szóösszetételben az a figyelemreméltó, hogy, bár az előbbiek szerint szentegyház volt használatos a templom, ma- gyáros kifejezésére, az anyatemplomot mégsem anyaszentegyház- nak, hanem anyaegyház-rmk nevezték el, kihagyván belőle a szent jelzőt. Ez is egyik bizonyítéka azon finom érzéknek, mely a rokon fogalmak megkülönböztetésében a magyar nyelv egyik kiváló sajátságai közé tartozik. Hogy mit jelent az anyaegyház, talán fölösleges megmagyaráznom. Jelenti azt a keresztény gyülekezetét, melynek helyben lakó lelkésze, ple- bánosa van, másképen plébániatemplom, dunántúliasan fára- templom, vagyis a hol parochia (lengyelül fara, németül Pfar- vei) van. Ennek kiegészítő fogalma az ecclesia filialis, magyarul fiókegyház; néhány protestáns munkában így találtam: leány- egyház s bár ez utóbbi sem a Czuczor-Fogarassy-féle, sem a Ballagi-szótárban nem fordul elő, nekem jobban tetszik a fiókegyház elnevezésnél, mert nézetem szerint jobban simul az anyaegyház kifejezéshez. Régi nyelvemlékeinkben előfordul még a megyés egyház kifejezés is az ecclesia cathedralis jel- zésére. Az egyház-nak egyes harmadik személyi! birtokraggal ellátott alakját számos helynév tartotta fönn; s ismét mily különös jelenség? más helynevek az egyháza» jelzőt fogadták el előtagul. Azonban akár elő-, akár utótag gyanánt szere- pel az egyház szónak valamely alakja, annyi valószínűnek s csaknem bizonyosnak látszik, hogy e helynevek hazánk régi földrajzi viszonyaira érdekes világítást vetnek. Tudjuk ugyanis, hogy a kereszténység behozatala után nem minden köz- ségnek volt temploma, egyháza, hanem több helység tar- tozott egy-egv anyaegyházhoz. Eleinte csak minden tíz falu- nak volt egy anyaegyháza, melyet ünnepeken és vasárnapo- kon minden hozzátartozó községbelieknek fel kellett keres- niök: ismeretes a szent László által 1092-ben tartott szabolcsi
