Hittudományi Folyóirat 1. (1890)
Mihályfi Ákos: A papnevelés a trienti zsinat előtt
— 409 — a papnevelés is.1 Tudták és érezték az egyház fejei, az apostolok és az ö közvetetten utódaik, hogy Jézus Krisztus papjának nagy erkölcsi és szellemi cpialilicatióval kell bírnia, (olvassuk csak a Timóthoz és Titushoz írt leveleket) meg is tettek mindent, hogy ezt utódaik megszerezhessék. De rend- szeres nevelésről és tanításról szó sem lehetett. Hisz egy- részről még iskoláik sem voltak, hiányoztak az anyagi esz- közök, másrészről összes erejüket az új hit terjesztése vette■ igénybe. Arra sem alkalmas eszközeik, sem idejük nem volt,, hogy ök utódaik nevelésével ex professo foglalkozzanak. Ezt a rendszeres nevelést pótolta az isteni gondviselés természet- fölötti csodás módon a különféle charismák által. Maga Isten választotta ki e korban leggyakrabban azokat, kiket papokká és püspökökké tenni akart, nemcsak a belső hivatás kegyelme által, (ezt ma is teszi) hanem külsőleg is észre- vehető csodás jelek által. A kiválasztottnak szellemét belső• inspiratióval világítja meg, mely pótol minden oktatást. A prophetia és a csodatevés volt a kiválasztás biztos jele- Az ilyet az apostolok és közvetetlen utódaik bátran szentelhet- ték püspökké, mert látták, hogy közvetetlenül Isten keze hívja öt az oltárhoz, Isten szelleme pótolja azt, a mit ök meg nem tehettek, a rendszeres oktatást és nevelést. 4. Az üldözések korában az egyháznak nem volt annyi nyugalma és békéje, hogy rendszeresen nevelhetett volna papokat. De e korban még nem is volt oly nagy a papok száma, s a pap e korban még a szent ténykedéseket külön nem is végezte. A diakonnal és a kisebb rendű egyházi férfiakkal a püspöknek segédkezett. A katakombák mystikus csendjében és sötétében, a vér- tanúk máglyáinál képződtek e korban a papok és a püspökök. A hitközség püspöke, kit e korban a hivő nép rajongó tiszte- lettel környez, tanítja a katakombákban a hitigazságokra a gyermekeket; a püspököt folyton környezik segédei, a papok, a diakonok és a kisebb rendekben levő egyházi férfiak, mind- annyit a hitközség a legnagyobb tisztelettel és alázatos V. V. 0. Theiner, Geschichte der geistl. Bildungsanstalten 6. 1.
