Hittudományi Folyóirat 1. (1890)

Mihályfi Ákos: A papnevelés a trienti zsinat előtt

— 408 —

után legrégibb keresztény okmány a A׳.Sayr, ׳rwv %ú$s/.x á־o7׳TÓXcovd Kz a 15. fejezetben a püspök és a diaconus szenteléséről szól: Constituite igitur vobis episcopos et diaconos dignos Domino ; viros mansuetos et argenti non cupidos et veraces et pro- batos.

Miben állott ez a probatio? Azon korban, a keresztény- ség bölcsőjénél, csak kis hitközségek voltak. Minden hitközség- nek volt püspöke, a ki maga végezte az összes szent tény- kedéseket. A püspök segédei voltak a papok és a diakonok.

A püspök tehát figyelemmel kísérte a hitközség (iatal tagjait, esetleg egyik-másik szegény ifjút házába vette, s ha látta, hogy erényesek, buzgók, fokozatosan bevezette őket az Ur szentélyébe.

Szent Polykarpról tudjuk, hogy ö mesterének, szent János apostolnak példáját követte. Saját házában nevelte és tani- tóttá az ifjakat, kikből később az oltár szolgái lettek. így nevelte ő szent Irént is, a mint ezt maga szent Irén is bizonyítja.1 2

De nem szabad a kereszténység bölcsőjénél egy különös körülményt figyelmen kívül hagyni. Igaz, hogy már itt, a ke- reszténység kezdeténél is észreveszsziik azon nyomokat, melyeken később a papnevelésnek haladnia kell: de itt talá- lünk még kivételes isteni intézkedéseket is, melyek később mind ritkábbak lesznek, majd teljesen eltűnnek. Isten az egy- házat kezdetben különös, csodás eszközökkel ápolta és fej- lesztette, mely eszközöket később, midőn az egyház már megerősödött, nem alkalmazott. A mint a kis gyermeket anyja karjai ápolják és hordozzák, a míg ez meg nem erő- södik s járni nem tud, úgy az egyházat is gyermeksége korában Isten mindenható karjai támogatták, s a mit az egyház fejletlenségében még magától megtenni nem tudott, azt pótolta Isten csodálatos közreműködése. Így volt e korban

1 Funk 80 körül írottnak mondja; v. ö. az általa kiadott szöveget: Doctrina duodecim apostolum. (Tiibing. 1887.)

2 Eusebius Hist, eccles. V c. 23. (edit. Laemmer.)